Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  BOLYGÓ  NEVE  LEPI

 

          -- Hú! -- Ez sikerült! -- engedte ki magából a feszültséget egy nagy sóhajjal Rudika.

-- Már azt hittem, anya ma nem fog főzni. -- mondta Anita. -- Olyan nehezen ment be a konyhába. Most már nem lát bennünket, leléphetünk.

Úgy is tettek. Megnyomták a kék gombot és abban a pillanatban felemelkedtek a magasba a lakókocsival.

-- Hoztál enni, innivalót Anita? -- kérdezte testvérétől Robika.Kép

-- Mindent becsempésztem. -- felelte a kislány.

Rudika most nem szólt a másik két gyereknek, egyedül ment az irányító terembe, hogy betáplálja a számítógépbe a bolygó adatait. Nem volt miért hívni őket, mert már előre megegyeztek abban, hogy Anita kívánságára a lepkék bolygójára látogatnak el.

Összeült a társalgóban a három világjáró és társasjátékoztak. Megtehették, mert a lakókocsi irányítását automatára kapcsolták. A játék vége felé tartottak, amikor megérkeztek a kijelölt bolygóra. Simán landolt a lakókocsi.

-- Anita, Robika vegyétek magatokhoz a lézerkardokat, lézerpisztolyokat. -- adta ki az utasítást Rudika.

-- Ugyan már Rudika, a lepkéktől nem kell félnünk! Azok nem bántanak. -- tett ellenvetést Anita.

-- Sosem lehet tudni. Utazásaink során ért már meglepetés bennünket.

Ott is, ahol nem számítottunk rá. Fő az óvatosság! -- mondta Rudika.

Így állig felfegyverezve léptek ki a lakókocsi ajtaján. Szép táj fogadta őket. Ameddig a szem ellátott, szebbnél szebb virágok borították a talajt. Gyönyörű színes, valóságos virágtenger.

-- Jaj, de gyönyörű! -- kiáltott fel csodálkozásában a kislány. -- A lepkék szeretik a virágokat. Soha nem láttam még ennyi ragyogó virágot! Nézzétek ez tulipán, de az összes létező színben.

-- Ez ibolya! -- futott Robika egy kéklőn virító virágcsoporthoz. -- Ez rózsa! Ez, nem tudom milyen virág!

Így futkostak ide-oda.

-- S érzitek ezt az illatot? -- kérdezte Rudika. -- Tele van a levegő édeskés virágillatokkal!

-- De hol lehetnek a lepkék? -- nézett körül értetlenül a kislány.

-- Tényleg, hol vannak? -- csodálkozott a két testvére is.

Kép -- Keressük meg őket! -- mondták és elindultak a virágok között.

Nem mentek sokáig, amikor egy virágokkal körülvett tisztáshoz értek. Ott tanácskoztak a lepkék. A gyerkőcök megálltak. Szájuk tátva maradt a meglepetéstől. Még ilyet nem láttak. Ezernyi lepke gyűlt itt össze. Sokféle fajta lepke. Ragyogó színűek voltak, akárcsak a virágok. Sárgák, kékek, fehérek, zöldek, feketék, pettyesek.

-- Odanézzetek! -- kiáltott fel Rudika. -- Fecskefarkú lepkék! -- s előre mutatott ujjával.

Felfigyeltek a lepkék a kiáltásra. Ijedten röppentek szét. De Anita kedvesen rájuk mosolygott és így szólt:

-- Ne ijedjetek meg tőlünk! Gyertek vissza!

A lepkék először gyanakodva nézték a betolakodókat, de lassan megnyugodtak és visszaszálltak a virágokra, fűre. Ki ide, ki oda. Egy gyönyörű pápaszemes lepke megkérdezte a gyerekektől:

-- Honnan jöttetek?

-- A Földről. -- válaszolt a kérdésre Rudika.

-- A mi bolygónk is nagyon szép -- dicsérte hazájukat Anita --, de a tietek gyönyörűséges!

-- Köszönjük a dicséretet. -- mondta a pápaszemes lepke. -- Örülünk, hogy tetszik a bolygónk és annak is, hogy eljöttetek hozzánk.

Alig fejezte be a lepke mondókáját, amikor hirtelen elsötétedett az ég. Mintha felhő takarta volna el előlük a napot. De nem felhő volt, hanem egy óriás fekete lepke.

-- Meneküljünk! -- kiáltottak fel a megrémült lepkék. De már késő volt. A nagy fekete lepke lecsapott rájuk és már vitte is az elragadott kis lepkéket.

Amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen távozott is a ragadozó lepke zsákmányával együtt.

-- Jaj, jaj! -- siránkoztak a lepkék. -- Jaj, jaj! -- siratták az elrabolt társaikat.

A gyerekek haragtól villámló szemekkel kérdezték:

-- Ez a ti ellenségetek? Igaz? Hová repült? Hová vitte az áldozatait?

-- Arra, a domb mögé! -- mutattak a fekete lepke búvóhelye felé a lepkék.

-- Robika, Anita gyertek! -- kiáltott Rudika és kirántotta lézerkardját. -- Ezt nem hagyhatjuk megtorlás nélkül!

Elindult a három kisgyerek a jelzett irányba, kezükben szorongatva kardjaikat. Bátrak voltak. Pedig volt mitől félniük, mert az óriás lepke még náluk is jóval nagyobb volt. De elhatározták, megmentik a gyenge kis lepkéket a garázdálkodótól.

Az utolsó métereket óvatosan, kúszva tették meg. Azonban a tolvaj lepke így is észrevette őket. Felemelkedett a levegőbe, s a gyerekek fölé szállt. A gyerekek csak most látták igazából, milyen hatalmas, félelmetes ez a koromfekete lepke. De nem rettentek meg. Kinyújtották kezüket és mindhárman egyszerre tüzeltek az óriás lepkére, aki levágott szárnyakkal zuhant le.Kép

Az ellenségtől megszabadított lepkék örömükben azt sem tudták hogyan hálálják meg a gyerekek jóságát.

Pici üvegekben finom, édes és nagyon egészséges virágnektárt nyújtottak át nekik.

A gyerekek elköszöntek a lepkéktől, beszálltak a lakókocsiba.

-- Irány haza! -- adta ki az indulási parancsot Rudika. -- Anya már lehet, hogy észrevette eltűnésünket. Akkor pedig magyarázkodhatunk merre is jártunk.

A sok szép színes lepkék sokáig integettek a lakókocsi után.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.