Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  CSIGÁK

 

       -- Ez nem igaz! -- panaszkodott Rudika testvéreinek. -- Már egy hete, hogy anyáék ki sem mozdultak itthonról. Ha apa nem lenne szabadságon, lenne alkalmunk elillanni valamelyik bolygóra. De így nincs esélyünk.

-- És az a borzasztó -- fűzte hozzá Anita --, hogy nemsokára vége a vakációnak. Ha megkezdődik a tanítás, tavaszig ki nem tudunk mozdulni.

-- Ah, ah. -- sóhajtott Robika is egy nagyot. -- Úgy sajnálom magunkat. Gyertek menjünk ki a kert végébe, játszunk valamit. -- ajánlotta unalom űzőnek.

Ki is mentek a kert végében elterülő rétre, ahol olyan nagyra nőtt a fű, hogy alig látszottak ki belőle.

-- Jót lehet itt bújócskázni. -- állapította meg Anita. -- Számoljuk ki, hogy elsőnek ki lesz a hunyó.

Körbe álltak és Anita újjával a melleikre bökve hadarta a mondókát.

                                                 " Ici-pici kis kecske,

                                                 Felmászott a nagy hegyre,

                                                 Megbotlott egy fűszálba,

                                                 Kilyukadt a bundája. "

Hú, ha és hó, te vagy a hunyó!

Robika kiesett. Most kettőjükön böködve mondta a mondókát.

-- Te is kiestél Rudika. Én leszek a hunyó. Ötvenig számolok, addigra bújjatok el. -- s lehasalt a fűbe.

Azonban hirtelen a magasból egy kerek, csigavonalakkal díszített űrhajó ereszkedett lefelé elég nagy sebességgel. A két fiú Anita mellé hasalt a magas fűbe.Kép

-- Csendbe legyünk. Ne vegyenek észre bennünket. -- súgta Rudika. -- Kilessük, kik érkeztek az űrhajóval.

Nagy huppanással ért földet az érdekes jármű. Nemsokára nyílt az ajtaja és a gyerekek legnagyobb csodálkozására jó, nagyfazék nagyságú csigák másztak ki óvatosan figyelve, nézelődve jobbra-balra.

Rudika tíz különböző színű és formájú csigát számolt meg.

-- Menjünk oda hozzájuk és barátkozzunk meg velük. -- ajánlotta Robika.

-- Ez nagyon érdekes, most nem mi utazunk, hanem hozzánk repültek vendégek. Na jöttök? -- kérdezte testvéreit.

-- Menjünk. -- állt fel Anita.

Mind a hárman lassan közelítették meg a jövevényeket. Azok, amikor észrevették a feléjük tartó furcsa lényeket, ilyedten bújtak be hátukon lévő házukba.

A gyerekek barátságos hangon szólították meg őket:

-- Ne féljetek, nem bántunk benneteket. Honnan jöttetek? -- tették fel a csigáknak azt a kérdést, amit tőlük szoktak kérdezni, ha eljutnak valamelyik bolygóra.

A kedves hangra előtolták fejüket, szarvukat a csigák.

-- Mi egy messzi bolygóról jöttünk. Elromlott valamelyik hajtómű az űrhajónkon, ezért kénytelenek voltunk leszállni. Meg kell néznünk mi a baj, s megtudjuk-e javítani.

-- Szívesen segítünk nektek. -- ajánlkozott Rudika.

Úgy összebarátkoztak a csigákkal, hogy a nagy játékban nem is gondoltak a javításra. A gyerekek felültek a csigák hátára, akik boldogan lovagoltatták őket. Észre sem vették, hogy elröppent az idő és lassan besötétedett.

-- Hű, de jót játszottunk! -- mondta Anita, aki meghallotta anyukájuk hívó szavát. -- Be kell mennünk. Maradjatok itt éjszakára. Holnap elbújtatunk benneteket az erdőbe, s minden nap eljövünk játszani.

-- Megvizsgáljuk a hajzóművet is és megjavítjuk, de azért ne siessetek elrepülni, játszunk pár napig. -- kérte Rudika a csigákat.

-- Ígérjük, hogy sokat játszunk még veletek, mert mi is nagyon jól éreztük magunkat. -- ígérték a csigák.

A kis gyerkőcök nem sokat aludtak ezen az éjszakán. Az élményeiket suttogták hajnalig. Alig várták, hogy befejezzék a reggelit és mehessenek a barátaikhoz.Kép

-- Ilyen nem volt mostanában. -- csodálkozott anya. -- Mindent megettetek és gyorsak voltatok.

Futott a három gyerek a kert végébe. A csigák már várták őket. Folytatták a játékot ott, ahol előző nap abbahagyták.

-- Ebéd után, ha visszajövünk, hozok szerszámokat és megjavítjuk az űrhajótokat. -- mondta Rudika.

-- Nicsak, nicsak -- nézett gyerekeire anya -- furcsák vagytok. Úgy esztek, mint a sáskák. Robika, soha nem etted meg a túrós tésztát. Most meg mindjárt te leszel az első. Ugye finom?

A kisfiú, mint aki álmából ébred, hol a tészta utolsó kockáira, hol anyjára néz.

-- Ez túros tészta? -- dadogja.

Anita az asztal alatt jó nagyot rúgott a lábába.

-- Finom anya, tényleg finom. -- szisszent fel fájdalmas arccal Robika.

-- Szerintem, ahogy elnézlek, azt sem tudod, hogy mit eszel. -- mondta az asszony. -- De nektek is egész máshol jár a gondolatotok.

Ebéd után a műhely körül ólálkodott a három nebuló.

-- Valahogy ki kellene csempészni apa szerszámos táskáját. -- súgta Rudika.

-- De apa kiült pihenni a teraszra és épp idelát.

Kis idő múlva észrevették a gyerekek, hogy édesapjuk feje le, lebillen a mellére.

-- Itt az alkalom, apa elszundított. -- lökte meg az öccsét Anita.

Sikerült is kicsempészni a nehéz táskát. Rudika két kézzel markolta meg, de így is csak vonszolni tudta.

-- No lássuk, mi a hiba? -- bújt bele Rudika az űrhajó géptermébe.

-- Atyám, mennyi alkatrész, mennyi műszer, kapcsoló! -- kiáltott fel mellette Robika. -- El tudsz igazodni rajtuk Rudika?

-- Igen, azt hiszem. Itt van a számítógépbe betáplálva az egész hajtómű részletes rajza. Nézd, még azt is mutatja, hol melyik alkatrész romolhat el! -- magyarázta a fiú és nekilátott a javításnak.

Ide nyúlt, oda nyúlt. Itt meghúzott egy csavart, ott becsavart jobban egy égőt. Egyszer felkiáltott:

-- Megtaláltam a hibát!

Testvérei is és a csigák is kíváncsian fordultak feléje.

-- Látjátok ezt a pici "IC"-t? -- mutatott egy picike alkatrészre Rudika. -- Ennek az egyik végét tartó szál elszakadt.

Fogta a forrasztópákát és ügyesen visszaforrasztotta az elszakadt szálat.

-- Nos csigácskák -- törölte meg a kisfiú egy rongyba a kezét -- próbáljátok bekapcsolni a szerkezetet.

Az egyik csiga megnyomta az indító gombot és halkan berregni kezdtek a hajtóművek.

Kép -- Sikerült! Ügyes vagy! -- dicsérték boldogan a csigák.

Rudikának sikerült észrevétlen vissza is csempészni a szerszámtáskát.

Elvitték a csigákat az erdőbe, ott egy tisztáson megállították az űrhajót.

-- Takarjuk le faágakkal. -- ajánlotta Anita. -- Úgy senki nem veszi észre.

Úgy is tettek. A csigák még két napig maradtak a gyerekekkel. Rengeteget játszottak

-- Most már vissza kell repülnünk a bolygónkra. -- mondták a csigák. -- Örülünk, hogy elromlott az űrhajónk. Legalább megismertünk benneteket.

Elköszöntek és bemásztak járművükbe a csigák és pillanatok alatt olyan magasra emelkedtek, hogy a gyerekek csak egy kicsike fényes pontnak látták.

Sokáig integettek barátaik után.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.