Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép  

A  DELFINEK  BOLYGÓJA

 

    -- Nekünk van a világon a legjobb anyukánk! -- jelentették ki Anitáék, miközben jobbról-balról ölelték, csókolgatták édesanyjukat.

-- No, no, hiszen mindjárt megfojtotok, és akkor nem lesz anyátok. -- fejtette le magáról gyermekei ölelő karjait az asszony. -- Az, hogy most elrepülhettek a delfinek bolygójára, előleg az ígéretetekért. Ugyanis azt a könnyelmű kijelentést tettétek, hogy az új tanévben jól fogtok tanulni.

-- Igen, igen, ezt ígértük, és be is fogjuk tartani. -- mondta határozottan Rudika.

-- Indulhatunk is? -- kérdezte Robika izgatottan, aki legszívesebben már a felhők fölött szeretett volna repülni.

-- Indulhattok. De egyet ígérjetek meg. -- kérte a fiúkat anya.

-- Ígérjük. Mi az? -- tréfálkozott Rudika.

-- Arra kérlek benneteket, hogy nagyon vigyázzatok és legyetek figyelmesek, körültekintőek. -- fejezte be anyjuk. -- Igyekezzetek vissza!

A gyerekek boldogan ugráltak be a gyönyörű lakókocsiba, amit előző nap apjukkal alaposan átvizsgáltak. Pontos adatokat rögzítettek a komputerbe a bolygóról, és megnyomták a kék indító gombot. Abban a pillanatban a lakókocsi felemelkedett a földről, és percek alatt eltűnt a magasba az asszony figyelő szemei elől.

-- A delfinek bolygója elég messze van. -- mondta testvéreinek Rudika. -- De mire lejátszunk egy menetet a társasjátékon, addigra meg is érkezünk.

-- Fénysebességre kapcsoltál? -- érdeklődött Anita.

-- Naná, hogy arra. -- felelte Rudika. -- Azt hiszem mindnyájan a delfinekkel szeretnénk minél több időt eltölteni. Nem?

-- De, de! -- válaszolták a testvérei.

Alig értek a társasjáték végére, amikor a jelző műszer figyelmeztette a kis utazókat, hogy a bolygó légkörébe értek.

Rudika azonnal az irányító terembe sietett. A képernyőn figyelte, milyen táj terül el alattuk.

-- Hú az áldóját! -- kiáltott fel. -- Mindenütt víz és víz! Pedig találnunk kell egy kis szigetet, ahová leszállhatunk.

-- Valami baj van? -- futott be a kiáltásra a terembe Robika.

-- Nincs semmi vész, csak egy kis szárazföld után kutatok, ahol biztonságban leszállhatunk a lakókocsival. -- Nyugtatta meg öccsét Rudika.

-- Ott földet látok! -- mutatott a képernyő egy pontjára Robika.

-- Látom én is. Oda irányítom a járművet. -- mondta a fiú, és pár másodperc múlva kis zökkenéssel leszállt a lakókocsi a parányi szigetre.

-- Vegyétek fel a könnyűbúvár öltözéket. -- Kérte Rudika a testvéreit.

-- Fegyvert is viszünk magunkkal? -- kérdezte Anita.

-- De viszünk ám! -- felelte Rudika. -- Nézz körül, hogy milyen óriási ez az óceán! Ebben a hatalmas vízben szerintem nem csak delfinek élnek, bár ez az ő bolygójuk.

A gyerekek felöltöztek a búvárruhába, megvizsgálták a lézerfegyvereiket, és kiléptek a kis szigetre.

Csodálatos volt a tenger zöldes, alig hullámzó vize. A csöpp szigeten mindössze két fa állt, melyen színes madarak énekeltek.

-- Érdekes, hogy itt is élnek madarak. -- jegyezte meg Anita.

-- Biztos van a közelben több sziget is, és így ide-oda szállnak. -- nézett a madarak felé Robika. -- Hasonlítanak a mi harkályainkra.

Lesétáltak az óceán partjára. Azonnal felfedezték a vízben úszkáló delfineket. A delfinek is felfigyeltek a közeledőkre. Kíváncsian dugták ki fejüket a vízből.

-- Szerbusztok. Kik vagytok, és hogy kerültetek ide? -- kérdezték a gyerekektől barátságosan.

-- Szerbusztok. -- köszöntötték ők is a delfineket, és lehajoltak hozzájuk. -- Mi gyerekek vagyunk és a Földről jöttünk. Olyan sokat hallottunk rólatok, hogy szeretnénk megismerkedni veletek.

-- Gyertek be a vízbe. -- kérték a gyerekeket a delfinek. -- Vigyázunk rátok.

Anitáék azon nyomban beleereszkedtek a vízbe. Karjaikkal átölelték a delfineket. A hátukra kapaszkodtak és azok sebesen úszkáltak velük. Nem unták meg a játszadozást. Vidámak, kedvesek voltak. A gyerkőcök is élvezték a hancúrozást.

-- Leviszünk benneteket a mélybe, megmutatjuk mennyi élőlény él a tenger fenéken. -- mondta egy delfin mama.

-- Jaj, de jó lesz! -- lelkendezett a kislány.

-- Kapaszkodjatok belénk jól! -- szólt a delfin.

A gyerekek úgy is tettek. Ahogy ereszkedtek le a tenger mélyére, egyre hidegebb és egyre sötétebb lett.

-- Most értünk a félhomály zónába. -- mondta Rudika. -- Erről már olvastam egy könyvben. Itt élnek a tenger legkülönösebb lényei.

S valóban, egyszer csak egyre több és több kis világító halakat, rákokat vettek észre.

-- Nézzétek! -- kiáltott fel Robika. -- Olyanok, mint a lámpások.Kép

Elengedte a delfint és egyedül úszkált ide-oda. Testvérei is ámultak-bámultak. Csodálatos a tenger élővilága.

Ahogy így úszkáltak, nézelődtek a vízben a gyerekek, a delfinek hirtelen elkezdték őket az orrukkal lökdösni. Láthatóan nyugtalanok lettek.

-- Mi történt? Miért taszigáltok bennünket? -- mérgelődött Rudika.

-- Ússzunk ki gyorsan a vízből! -- lökte megint oldalba a fiút a delfin. -- Jönnek a kardszárnyú delfinek!

-- Na és?! Legalább megismerkedünk velük is. -- mondta Anita.

-- Ezek a delfinek nem barátságosak. Még meg is ehetnek benneteket. -- lökött ismét egy nagyot a kislányon a delfin. -- Ellenségeink. Ha nem vigyázunk, megeszik az újszülött kis delfineinket is. Gyertek, gyertekkapaszkodjatok belénk! Ott vannak!

A gyerekek meglátták a feléjük közeledő hatalmas állatokat. Hárman voltak, és vagy tíz méter hosszúak lehettek. Kúpos fogaik félelmetesen meredtek a szájukban.

-- Félek! -- kiáltotta Anita és megragadta az egyik delfint. -- Ússz gyorsan!

Rudika látta, hogy elkerülhetetlen az összetűzés.

-- Robika! Vedd elő a lézerpisztolyod és ha kiáltok, lőj! -- szólt oda a testvérének.

-- Én is félek! -- remegett a kisfiú,de azért szót fogadott és előkapta a pisztolyát.

-- Pontosan célozz! El kell találni őket! -- rendelkezett Rudika.

Amikor már elég közel voltak a kardszárnyú delfinek, Rudika elkiáltotta magát:

-- Most lőj! -- s ő is rálőtt az egyik támadóra, akik közül kettő azonnal szétrobbant. A harmadik társuk ijedten torpant meg, majd megfordult, és sebesen úszni kezdett visszafelé.

-- Hurrá, sikerült! üvöltött fel boldogan Robika.

-- Korai az örömöd. -- mondta szomorúan delfin barátja. -- Az egyik kardszárnyú delfin elmenekült, de hamarosan többed magával jön vissza és akkor jaj lesz nekünk.

-- Ha ez így van, eredjünk utána. -- szólt Rudika.

-- Helyes. -- villanyozódott fel a delfin had, és már úsztak is a kardszárnyú ellenség után.

Kis idő múlva Robika észrevette az előttük sikló ellenséges delfint.

-- Ott van! -- figyelmeztette testvéreit. -- Kerítsük be! -- javasolta izgatottan. Egészen elkapta a vadászat izgalma.

-- Gyorsabban ússz! -- biztatta a delfint, aki szegény úszott anélkül is villám sebesen, hiszen az ő ellensége volt valójában a kardszárnyú delfin. Sikerült utolérni és közre fogni a menekülő halat. Rudika és Robika egyszerre lőtt és eltalálták a delfint.

-- Nagyon köszönjük, hogy ilyen bátrak voltatok, és megmentettetek bennünket az ellenséges delfinektől. -- hálálkodtak a barátságos delfinek. -- Gyertek el máskor is hozzánk. -- búcsúztak a gyerekektől, akik az izgalmas vadászat után beültek a lakókocsiba és hazarepültek a Földre.Kép

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.