Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A  HALAK  BOLYGÓJA

 

    A három gyerek ismét nem tudott, csak az udvarban játszani a lakókocsival.

-- Nagyon unalmas így! -- mondogatták egymásnak. -- Menjünk valahová!

Egy alkalmas pillanatban, amikor édesanyjuk nem figyelt rájuk, becsukták maguk után a lakókocsi ajtaját, megnyomták a kék gombot, s már emelkedtek is fel-fel a magasba. Hamarosan a felhők fölött voltak.

-- No, most hová menjünk? -- kérdezte Rudika a testvéreitől.

-- Nem is tudom. -- mondta tétovázóan Robika.

-- Menjünk a kis halak bolygójára! -- kiáltott fel Anita.Kép

-- Jó, jó. Irány a kompúter szoba! -- adta ki az utasítást Rudika.

S a három gyerkőc már ott is ült a programozó asztal körül. Elővették a térképet. Megnézték merre van a kiszemelt bolygó és milyen messzire van a Földtől.

-- Hú, ha, bizony elég messze van! Ha elromlana a lakókocsi valamelyik alkatrésze, nem tudom, hogy kerülnénk haza! -- állapította meg aggodalmaskodva Rudika. -- De sebaj! Nem gondolunk a rosszra! -- azzal nyomkodta is az automata gépnek a bolygó adatait.

Még egy sakk partit sem tudtak lejátszani, amikor érezték, ereszkedik a lakókocsi lefelé. Az ablakhoz futottak és valóban, abban a pillanatban ért földet a négy kerék.

-- Megérkeztünk! -- mondta a kislány, s indult az ajtó felé.

-- Nem úgy van az Anita! -- állt elébe Rudika. -- Itt vannak a lézerpisztolyok, lézerkardok. Ezek nélkül nem megyünk egy tapodtat sem! -- és mindegyik gyerek kezébe nyomta a csillogó, de félelmetes fegyvereket.

Akkor kinyitották az ajtót és kiléptek az ismeretlen bolygóra. Ameddig a szem ellátott víz és víz volt. Gyönyörű, tiszta, átlátszó kék víz.

-- Nézzétek! -- kiáltott fel Robika. -- Le lehet látni a tengerfenékre! -- Nézzétek a halakat! Milyen izgatottan úszkálnak ide-oda!

S valóban így volt. Olyanok voltak a halacskák, mintha keresnének valamit.

Lehasaltak a gyerekek a víz partjára. A víz fölé hajoltak és Anita lekiáltott a halaknak:

-- Szerbusztok halacskák!

Meglepetten néztek fel a halak:

-- Vajon kik ezek? -- s csodálkozva dugták ki fejüket a vízből. -- Szerbusztok. Honnan jöttetek és kik vagytok? -- kérdezték a gyerekektől.

-- Emberek vagyunk és a Föld nevű bolygóról jöttünk. -- felelték kórusban a gyerekek. -- Ne féljetek tőlünk, nem bántunk benneteket.

-- Miért vagytok ilyen szomorúak? -- kérdezte tőlük a kislány.

-- Igen. Bánatosak vagyunk, mert elveszett az egyik testvérünk. Kirándulni mentünk és ő valószínű eltévedt valahol. -- válaszolták a halak.

Összenézett a három kisgyerek.

-- Megkeressük! -- mondta a tekintetük, s egyszerre indultak szó nélkül a lakókocsihoz. Ott felvették a búvárruhájukat és beleereszkedtek a mély vízbe.

-- Merre voltatok kirándulni? -- kérdezte a halaktól Rudika.

-- Arra. -- mutatták uszonyaikkal az irányt. -- Megkeresitek a testvérünket? -- kérdezték.

-- De meg ám! -- válaszolt Anita.

Úsztak, úsztak a gyerekek a víz alatt.Kép

-- Nézzünk meg figyelmesen minden vízinövény alját. Keressük sziklák, kagylók között is. -- mondta társainak Rudika.

Keresés közben csodálatos dolgokat láttak: tengeri csillagokat, tengeri sünt, gyönyörű kagylókat, tengeri rózsákat, algákat.

Rövid keresgélés, kutatás után meg is találta Robika az eltévedt halacskát, akinek az uszonya beakadt egy tengeri növénybe és sehogy sem tudta kiszabadítani magát. Ott vergődött szegényke, míg a gyerkőcök rá nem akadtak.

-- Itt van! -- kiáltott fel a kisfiú. S tényleg, ott reszketett szegény kopoltyús pára, egy szép csillag alakú korall mögött.

Vigyázva fogták meg és vitték haza a kis halacskát.

Megörültek a halak, hogy előkerült a testvérkéjük.

-- Nagyon szépen köszönjük a jóságotokat. Hálából adunk nektek arany halakat. -- mondták

A gyerekek és a víz lakói ezután önfeledt játékba kezdtek. Lubickoltak, verseny úsztak, de a legnagyobb élmény az volt a gyerekeknek, amikor a halacskák meglovagolták őket.

Ráültek egy-egy hal hátára, jól megkapaszkodtak az uszonyukba és száguldoztak a habokban.

-- Hurrá! Ez ám a gyönyörűséges játszás! -- visították a gyerekek.Kép

Amikor elfáradtak, elköszöntek a halaktól, beültek a lakókocsiba és hazarepültek.

Abban a pillanatban nézett ki anya a házból, amikor ereszkedett a lakókocsi lefelé.

-- Hol voltatok már megint? -- kérdezte szigorúan a csemetéitől.

-- Elrepültünk a halak bolygójára. -- felelték félénken a gyerekek. -- S nézd anyu, kaptunk arany halakat. -- mutogatták lelkesen az ajándékot és meséltek és meséltek.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.