Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  HANGYÁK  BOLYGÓJA

 

      -- Miért gyűjtöd a morzsát? -- kérdezte anya Anitát. -- Napok óta figyellek benneteket, mindent, még a legapróbb morzsát is összesöpritek. Most téged kislányom, reggel a Robikát láttam. Tegnap este meg a Rudikát láttam, hogy nagy gonddal szedegette a kenyér morzsát. Na hadd halljam, talán csak nem hangyákat akartok vele jóllakatni?

Döbbenten nézett össze a három lurkó.

-- Honnan tudod anyu? -- meresztette szemeit Anita csodálkozva.

-- Csak ráhibáztam. -- felelte anya. -- Remélem nem a szobában akarjátok vendégül látni a hangyákat?

-- Oh nem, ne félj anya! -- tiltakozott a kislány.Kép

Az asszony befejezettnek tekintette a témát, ugyanis elkezdte leszedni az asztalról az ebéd utáni tányérokat, ételmaradékokat.

Rudika gyorsan elcsent két szelet kenyeret, melyet a pólójába dugott.

-- Köszönjük az ebédet! -- állt fel az asztaltól a három gyerek.

-- Apával lepihenünk egy kicsit, legyetek csendben. -- szólt anya a gyerekek után.

-- Kinnt játszunk csendben. -- szólt Robika.

-- Ez elég meleg helyzet volt. -- állapította meg Rudika, ahogy beugráltak a lakókocsiba.

-- Biztos hogy az. -- jelentette ki Anita. -- Anyu elől nem lehet eltitkolni semmit. Robika, mennyi kenyér morzsánk van?

-- Három nagy nylon zsák csordultig van, jelentem. -- felelte tréfásan a kisfiú.

-- Elég lesz a bolygó összes hangyájának.

-- Tíz perc múlva horgonyt bontunk és irány a hangyák bolygója! -- adta ki a parancsot Rudika.

A szüleik szemére talán épp, hogy leereszkedett az álom, amikor a gyerekek meg is érkeztek a messzi bolygóra.

-- Overállt húzzunk fel. -- ajánlotta Anita. -- Ha kedvük lesz a hangyáknak ránk mászni, nem lesz semmi bajunk, mert nem tudnak a ruha alá hatolni.

-- Helyes. -- bólintott a két fiú, s beöltöztek a védőruhába.

-- Fegyvert azt nem kell vinnünk. -- jegyezte meg Rudika. -- Úgy érzem, a hangyák a barátaink lesznek.

Kinyitották a lakókocsi ajtaját. Abban a pillanatban a hangyák milliói lepték el a lépcsőt. A gyerekek hátra hőköltek. Egy hangot sem lehetett hallani, mégis, mint egy parancsszóra megállt az ajtó előtt a hangyák csapata.

-- Szerbusztok. -- szólt a tömegből egy hang. -- Barátként, vagy ellenségként érkeztetek?

Az ijedtségtől felocsúdott gyerekek nagyot lélegeztek, s Rudika szólalt meg:

-- Szerbusztok bolygó lakók! Barátként jöttünk hozzátok. Bizonyítja ezt, ez a három zsák ajándék, amit nektek hoztunk. A nevem Rudika, és ha emlékszel rá, telefonon évekkel ezelőtt sokat társalogtunk. A Föld nevű bolygóról jöttünk, ahol sok-sok hangya is él. Igaz ennyi nem, mint itt.

-- Nem emlékszem rád. -- mondta a hangya.

De ekkor előre furakodott egy szép fekete hangya és így szólt:

-- Én emlékszem, mivel akkor én voltam a telefonközpontos. Majdnem minden nap sikerült összeköttetést találni veled. Behoztam a hullámhosszodat. Köszöntünk benneteket a mi hazánkban.

-- Kérlek benneteket hangyácskák, menjetek hátrább! Odaadjuk a kenyér és sütemény morzsákat. -- kérte a hangyákat Anita.

Amikor szabaddá tették a lépcsőt és a közeli tisztást, a gyerekek kiöntötték a zsákok tartalmát.

-- Egyétek -- mondta Robika -- ilyet úgysem ettetek még! Jó étvágyat!

A nagy kupac morzsának nekiestek a hangyák és rövid ideig a rágcsáláson kívül mást nem lehetett hallani. Néha, néha egy " hű de finom " felkiáltás röppent fel. A gyerekek türelmesen megvárták a falatozást. Utána szétnéztek a bolygón. Csodálatos volt.  A hangyák valóságos erődítményt építettek. Ide rakták le tojásaikat, melyet nagy gonddal őriztek. Egész nap dolgoztak. Nagyon szorgalmasak, állandóan tesznek-vesznek, futnak ide-oda. Mindent megmutogattak a kis jövevényeknek és cserébe a morzsákért, rendeztek egy valóságos torna versenyt.

Anitáéknak legjobban a futóverseny tetszett. Egyszerre, csak két hangya mérte össze gyorsaságát. Vékony, karcsú testű hangyák álltak a rajthoz, egy náluknál jóval nagyobb ellenféllel.

-- Felkészülni! Vigyázz! Rajt! -- adta ki a parancsot az egyik játékvezető hangya. S megindultak a versenyzők.

-- Hajrá kicsi! -- buzdította Anita a pici hangyát.

-- Hajrá! -- kiabált a kicsinek Robika is. -- Fogadjunk, hogy lehagyja a nagyobbat.

Valóban úgy lett.

-- Győzött az egyes számú versenyző. -- jelentették be a győzelmet.

Óriási tapsvihar hangzott fel, s barátai a magasba emelték a pici gyors lábú hangyát.

Hirtelen csend lett. A hangyák rémülten néztek váraik felé.

-- Jönnek! -- kiáltott fel közülük valaki.

A gyerekek is odanéztek, s megértették miért rémültek meg barátaik. Hatalmas sereg óriás csípős hangya támadta meg a tojásokat rejtő bolyokat.Kép

-- Nem tudjuk megakadályozni, hogy ne vigyék el tojásainkat! -- sírt fel egy hangya Rudika mellett. -- Sokan vannak és rettentően tudnak csípni.

-- Mit csinálnak a tojásaitokkal? -- kérdezte Rudika.

-- Először megették őket -- felelte a hangya --, de most még annál rosszabbat eszeltek ki. Kikeltik a tojásokat és a hangyákat rabszolgájukká teszik. Ők egész nap heverésznek, azok meg dolgoznak látástól, vakulásig. S ami még bosszantó, csalinak használják ellenünk.

Rudika mélyen elgondolkozott.

-- Mit lehetne tenni? -- odafordult testvéreihez. -- Ezt a borzasztó kegyetlenséget nem engedhetjük meg. Ki kell találni valamit, hogy megmentsük barátainkat az ellenségeiktől.

-- De mit? -- kérdezte Anita. -- Itt szerintem a fénykardunk semmit sem ér.

-- Nem, az tényleg nem. -- mondta határozottan Rudika, miközben erősen gondolkodott a megoldáson. -- Más megoldást kell keresnünk.

-- Kitaláltam valamit! -- kiáltott fel Robika. -- Van pár üveg mézünk, öntsük le őket vele.

-- Okos gondolat. -- helyeselt Anita és Rudika is.

Hozták is a mézet. A kis hangyák nem tudták, mi lesz ebből. A gyerekek még mielőtt a nagy hangyák odaértek volna a hangya bolyokhoz, kiöntötték a mézet a földre. Az ellenséges hangyák belemásztak. Vesztükre, mert úgy beleragadtak a sűrű mézbe, hogy moccanni sem tudtak.

-- Segítség! Segítség! -- kiáltozták.

-- Nincs segítség. -- mondták a kis hangyák. -- Gonoszok vagytok. Megérdemlitek, hogy itt pusztuljatok.

-- Gyertek! -- kiáltott csapatára a vezérhangya. -- Szabadítsuk ki társainkat.

A gyerekek is a hangyákkal tartottak. Szabadok lettek és nem is kellett ezután senkitől sem félniük a bolygó kis lakóinak.

-- Nagyon köszönjük, hogy megmentettetek a csípős hangyáktól. -- hálálkodtak a gyerekeknek.

-- Örülünk, hogy pont jókor érkeztünk. -- mondta Rudika. -- Most már elköszönünk tőletek, mert haza kell mennünk.

Kép A kis hangyák elkísérték új barátaikat a lakókocsihoz. Hangya tojásokat ajándékoztak nekik.

A gyerekek beültek a lakókocsiba, megnyomták az indító gombot és hamarosan eltűntek az integető hangyák szemei elől.

Anita az órájára nézett:

-- Rudika, rettentően elment az idő. Kapcsolj szuper sebességre, úgy talán hazaérünk, mielőtt anyáék felébrednek.

Nem volt semmi baj, még időben otthon voltak. Senki nem vette észre, hogy már megint elkalandoztak a világűrbe.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.