Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  PÓKOK  BOLYGÓJÁN

 

          -- Anita! -- kiáltott ki az udvarra a játszadozó kislánynak anya. -- Gyere be!

-- Tessék, itt vagyok! -- rontott be Anita.

-- Légy szíves ugorj el a boltba. -- kérte édesanyja.

-- Elmehetünk a lakókocsival? -- kérdezte a kislány.

-- Nem bánom, de nagyon vigyázzatok! -- mondta az asszony és odaadta a pénzt és a listát arról, hogy mit kell vásárolni.

Kép -- Indulás! -- ugrott a lakókocsiba Anita. -- Boltba kell mennünk, de útba ejthetünk szerintem egy bolygót.

-- Igen, ha kozmikus sebességgel repülünk, egy óra alatt a legtávolabbi bolygóról is visszaérünk. -- mondta Rudika.

-- Akkor induljunk, egy-kettő! -- lelkendezett Robika. -- De hová menjünk?

Elővettek egy lexikont, amely abc sorrendben mutatta a létező összes bolygót. Villámgyors tekintettel szántották végig az oldalakat.

-- A pókokhoz! -- kiáltotta Rudika. -- Hogy ez eddig nem jutott az eszembe! Tudjátok mennyire imádom a pókokat!

Azzal máris beütötte a koordinátákat a gépbe. Megnyomta a kék gombot, s alig hagyták el a vezérlő termet, a lakókocsi ereszkedett is lefelé az ismeretlen bolygóra.

A három gyerek speciális ruhát vett fel, amely védelmet nyújt a pókok, bogarak támadása ellen. Kiléptek a pókok közé. Anita és Robika kicsit viszolyogtak a nyolclábuaktól, de Rudika bátran és barátságosan köszöntötte a sok-sok pókot.

Hamar megbarátkoztak. Végigjárták az érdekes bolygót.

Megfigyelték a gyerekek a pókok munkáját, amint fonták, szőtték a hálójukat. Ha elszakadt, azonnal nekiálltak a javításnak. Minden bokorra, fa ágaira hálókat feszítettek ki, amelyek nem csak arra szolgáltak, hogy megfogja az ennivalójukat, a legyeket, szúnyogokat, hanem arra is, hogy azon pihenjenek, sütkérezzenek a pókok.

A három kis utazó mindent figyelmesen, kíváncsian megszemlélt. Az óriás pók hálójára, mint egy létrára másztak fel. Csodálatos volt a hálón függeni, lógni.

-- Nagyon szép és jó itt lenni nálatok. -- mondta Rudika. -- Rengeteg tojást raktok és vigyáztok is rá nagyon.Kép

-- Minden tojásból kikel egy-egy kis pók? -- érdeklődött Anita.

-- Igen, de nagy a mi bánatunk. Hiába vigyázunk a tojásainkra, látjátok mennyire eldugjuk, de mégis sokat elhurcolnak belőlük a pici pókok. Ők a mi ellenségeink. -- mondta búsan egy keresztes pók. -- Rettentő sokan vannak és olyan picinyek, hogy mindenhova beférnek.

-- Mi megszabadítunk benneteket a tolvajoktól! -- jelentették ki a gyerekek.

Összeültek, tanácskoztak.

-- Ha nem támadnak, akkor ilyenkor hol rejtőznek? -- kérdezte Rudika a póktól.

-- A bolygó északi oldalán van egy barlang, ott tanyáznak. -- mutatott egy hegy felé a pók.

Tovább tanakodott a három kisgyerek, hogy hogyan pusztíthatnák el az ellenséget. Úgy döntöttek, hogy készítenek egy bombát. Úgy is volt. Elkészítették a bombát és bedobták a barlangba.

Nem kellet többé a pici pókoktól félniük a bolygó lakóinak. Megköszönték a gyerekeknek, hogy megmentették őket a tojás rablóktól és hálából gyönyörű, erős függőágyat készítettek nekik.

Elbúcsúztak a gyerekek az új barátaiktól. Beszálltak a lakókocsiba és még időbe visszarepültek a Földre.Kép

Felakasztották a függőágyat két fa közé és azon hintáztak, heverésztek.

Anyának is megtetszett a pókhálóból font függőágy és amikor kérdésére, hogy honnan van -- elmondták a kis nebulók merre jártak --, nem is haragudott nagyon.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.