Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  POLIP

 

          -- Nem tudom mi lehet a hiba. -- bújt ki a lakókocsi alól Rudika. Orra, álla hegye csupa maszatos, olajos volt.

-- Tegnap még nem volt semmi baja a motornak. -- mondta Robika. -- Vajon mi történhetett vele?

-- Legjobb lesz, ha szólunk apának. Ő majd megjavítja nekünk. -- ajánlotta Anita.

-- Azt hiszem kénytelenek vagyunk apa segítségét kérni! -- tárta szét két karját Rudika. -- Holnap reggelre késznek kellene lenni, mert holnap újból kiruccanhatunk a világűrbe. Ugyanis anya reggel fodrászhoz megy.

-- Hú, ott fogja tölteni az egész délelőttöt -- ujjongott a kislány. -- Akár kettő bolygót is útba ejthetünk. Futja az időnkből!

-- Majd meglátjuk, de előbb kérjük meg apát, hogy segítsen nekünk a lakókocsi szerelésében. -- dörzsölte össze kezeit Rudika.

Alig nyúlt édesapjuk a lakókocsi motorjához máris kijelentette:Kép

-- A gyertyákkal van baj. Meg kell tisztítani őket. -- s egy-kettőre fel is búgott a motor.

-- Kész. -- mondta és szeretettel simogatta meg a gyerekei fejét.

-- Kösz apa. -- hálálkodtak a srácok.

-- Készültök valahová? Hüm? Remélem nem szoktatok túl messzire merészkedni? -- kérdezte Apukájuk.

-- Nem, nem. -- tiltakozott a három nebuló.

Pedig másnap reggel, amikor anya kilépett a kapun a testvérek már el is döntötték, hogy meglátogatják a régóta tervezett bolygót, melyen zömében polipok élnek.

Beprogramozták a gépbe a bolygó adatait, megnyomták a kék gombot és repültek is.

-- Tudjátok-e, hogy most olyan helyre megyünk, ami nagyon veszélyes? -- kérdezte Rudika a testvéreitől. -- Vigyáznunk kell! Nem hiszem, hogy a polipok között lenne akár egy is, amelyik barátságos lenne.

-- Gondoljuk, hogy veszélyesek, de mégis szeretnénk látni őket. -- mondta Anita.

-- Itt is vagyunk! -- jelentette ki Robika, amikor észrevette, hogy a műszer villogni kezd. -- Melyik fegyvert visszük magunkkal? A lézerkardot vagy a fénykardot?

-- Szerintem a vízben nagyobb hasznát vesszük a lézerkardnak. -- ajánlotta Rudika. -- De a lézerpisztolyokat se felejtsük el.

Búvár ruhát húztak magukra a gyerekek. Gondosan átvizsgálták fegyvereiket, mielőtt az övükbe dugták volna őket.

-- Előre! -- kiáltotta Rudika. -- Fedezzük fel a bolygót!

Robika egy szép piros, fehér, zöld színű zászlót tűzött ki a legelső dombra, ami menetelésük alatt az útjukba került.

-- Had tudják meg, ha mások is jönnének a bolygóra, hogy a Földről, magyarok már jártak itt. -- mondta Robika büszkén.

Elég kietlennek hatott ez a bolygó. Sokat kellett gyalogolniuk, míg egyszer csak meglátták a tengert.

-- Mennyire zöld, zavaros a víz. -- állapította meg a kislány.

-- Érdekes, pedig egy hullám sem fodrozódik rajta.

Óvatosan beleereszkedtek a vízbe. Robika fényképezőgépet hozott magával. Elhatározta, hogy sok felvételt készít a tenger érdekes lakójairól. Hamarosan fel is fedezték őket, amint hosszú csápjaikat nyújtogatva lebegtek a vízben.

-- De szépek! -- kiáltott fel Anita. -- Nézzétek, olyanok, mint a pókok!Kép

-- Igen, látszólag tényleg hasonlítanak rájuk, de azért mégis egészen mások. -- jelentette ki Rudika.

-- Félelmetesek! -- bújt közelebb a kislány testvéreihez.

A polipok nem sokat törődtek a gyerekekkel. Úgy nézett ki, hogy barátkozni sem akarnak.

-- Kár, hogy nem beszélgetnek velünk! -- mondta Robika.

-- Olyan furcsák, mintha szomorúak lennének. Nem? -- kérdezte Anita.

Robika közben csattogtatta a fényképezőgépét, s mind közelebb és közelebb úszott a polipokhoz.

-- Vigyázz Robika! -- figyelmeztette kiáltásával testvérét a kislány, mert észrevette, hogy az egyik polip kinyújtotta csápját a kisfiú felé. -- Vigyázz!

De már késő volt. A polip szorosan átfonta csápjaival Robika testét.

-- Jaj, jaj! -- visított félelmetesen a kisfiú. -- Segítség!

Testvérei kirántották fegyvereiket.

-- Mi nem rossz szándékkal jöttünk közétek. -- mondta Rudika a testvérét fogvatartó polipnak. -- Kérlek engedd el!

-- Elengedem, ha megígéred, hogy segíteni fogsz nekünk. -- szólalt meg csendesen a polip.

-- Ha tudunk, szívesen segítünk. -- ígérte a kisfiú. -- Csak engedd már el a testvéremet!

A polip elengedte szorításából Robikát, de a karját továbbra is fogva tartotta.

-- Gyertek elviszlek benneteket a királyunkhoz.

-- Induljunk. -- mondták a gyerekek.

Rövid ideig úsztak, amikor egy hatalmas kősziklához értek. A kőszikla repedésében felfedeztek egy ajtót. Kopogott a polip, vagy inkább jelt adott hármas kopogással. Megnyílt az ajtó.

Belépett a három gyerek egy csodálatos terembe, melynek oldalai átlátszóak voltak, mintha üvegből lennének. A teremben tiszta, csillogó víz pezsgett. Gyönyörű és elkápráztató volt.

Egy széles függőágyon összekuporodva feküdt a polip király. Halkan nyögdécselt.

-- Jaj, de fáj a hasam! Jaj, jaj! Kép

Összenézett a három testvér.

-- Tudsz segíteni? -- kérdezte suttogva Anita Rudikától.

-- Még nem tudom, de megpróbálunk mindent. -- mondta a fiú.

-- Látom fájdalmaid vannak. -- fordult Rudika a fekvő poliphoz. -- S amint hallom a hasad fáj.

-- Igen, igen, rettenetesen szenvedek. -- jajgatott a polipok királya.

Rudika elővette kardját, bekapcsolta rajta a röntgent és átvilágította vele a beteg hasát.

-- Ezt nézzétek meg! -- kiáltott fel hirtelen a kisfiú. -- Egy régi kard van keresztbe akadva. Honnan került ez a hasadba?

-- Leszálltam a tengerfenékre tegnap. Ott találtam. Azt hittem valamilyen ismeretlen hal, s megettem. -- felelte sóhajtva a polip. -- Tudsz segíteni? Meghálálom a jóságodat, csak enyhíts a fájdalmamon! -- könyörgött a király.

-- Egy megoldás van. -- mondta Rudika. -- Ha a lézerkardommal szétolvasztom a hasadban a kardot.

S úgy is tette. Vigyázva, óvatosan nekinyomta a polip bőréhez a kardot és közepes erősségű sugarat irányított a kardra, amely lassan izzani, majd olvadni kezdett, s egyszer csak eltűnt.

-- Hurrá, sikerült! -- kiáltott fel Anita és Robika boldogan.

-- Hálás vagyok, amiért megmentetted az életemet. -- szólt a polip. -- Gyere a kincses kamrámba és válassz, ami megtetszik, az a tiéd.

Rudika gyönyörű kristályokat választott, amelyek nemcsak szép formájuk miatt voltak értékesek, de szebbnél-szebb színekben is ragyogtak.

Elköszöntek a polipoktól, beszálltak a lakókocsiba.

-- Van még időnk ellátogatni egy másik bolygóra is. -- mondta Anita. -- Elmegyünk a törpék bolygójára?

-- Igen elmehetünk. -- válaszolta Rudika. -- Irány tehát a törpék bolygója!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.