Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A ROBOTOK BOLYGÓJA

 

     Egyszer volt, hol nem volt, volt három gyerek. Egy kislány, Anita 10 éves, kettő Kép kisfiú, Rudika 9éves,, Robika 8 éves. Volt a gyerekeknek egy gyönyörű, hófehér lakókocsijuk. Az anyukájuk vette nekik.

Ez nem akármilyen lakókocsi ám. Van benne egy vezérlő terem, melyben komputerrel lehet beprogramozni, hogy hová menjenek. Három gomb működteti az érdekes járművet. Ha a piros gombot nyomják meg, elindul a lakókocsi szépen előre, ha a kék gombot, felrepül magasra a felhők fölé, ha a sárgát nyomják meg a gyerekek, akkor leereszkedik ismét a földre.

Van konyhája, pici fürdőszobája és egy társalgó, ahol társasjátékozhatnak, játszhatnak a kis utasok, míg a lakókocsi céljuk felé röpíti őket.

Persze erről az utazásról az anya csak akkor értesül, ha gyermekei már valami érdekes tárgyakkal, vagy élőlényekkel érkeztek  vissza. Attól függ, hol, melyik bolygón jártak.

Most is elhatározták, hogy kalandos útra indulnak. Rudika távirányítóval kinyitotta a lakókocsi ajtaját, besurrantak és irány a programozó.

-- Hová megyünk? -- kérdezték egymástól.

-- A törpék bolygójára. -- mondta Anita.

-- Jó. -- és már nyomkodta is Rudika a gombokat.

Azonban tévedésből egy számot mellényomott, így a gyerekek meglepetésére másik bolygón kötöttek ki.

-- Ez nem a törpék országa. -- jelentette ki Anita. -- Itt semmi sem kicsi.

S valóban, a fák, növények épp olyanok voltak, mint a földön. Épületet sehol nem láttak, csak távolból sötétlett egy építmény.

A gyerekek magukhoz vették lézer pisztolyukat, fénykardjukat. Elindultak felfedezni a bolygót. Amikor közel értek az épülethez, látták, hogy az egy hatalmas, ablak nélküli, tiszta vasból épült raktár. Ajtók voltak rajta csak, ami mind csukva volt. Sehol egy lélek sem.

-- Félek -- súgta a kis Robika. -- Zajt hallok belülről.

De nagyon furcsa zaj volt. Mintha vas csiszolódna egymáshoz. Rudika odalépett az egyik ajtóhoz és bekopogott:

-- Helló, van itt valaki?

Egyszerre kinyíltak az ajtók és csörögve, csattogva jöttek, jöttek kifelé a robotok.

Mert ha hiszitek, ha nem, a gyerekek a robotok bolygójára röppentek. A robotok körbe fogták a kis jövevényeket. Csodálkozva nézegették, tapogatták őket.

-- Honnét jöttetek? -- érdeklődtek kíváncsian.

-- A Föld nevű bolygóról. -- felelték a gyerekek.

-- Már hallottam a Földről. -- mondta egy nagyon öreg, ütött-kopott robot. -- Ti emberek vagytok ugye? Ugyan úgy dolgoztok, mint mi, csak nem vagytok olyan erősek, mint mi. A mi erőnket hatalmas energia forrásból nyerjük, amit nagyon kell őriznünk, mert ezen a bolygón élnek gonosz robotok is, akik el akarnak bennünket pusztítani. Azért voltunk bezárkózva, mert most is egy támadástól tartunk. De figyeljetek csak? Itt is vannak, jelzi az érzékelőm.

A gyerekek körbenéztek, látni még semmit sem láttak, de már hallották a borzasztó nyikorgást, fémcsattogást. A robotok törtetve menekültek a raktárba.

-- Gyertek ti is -- hívta a gyerekeket az öreg robot --, mert elpusztítanak titeket is!

Belülről jól eltorlaszolták az ajtókat. Épp idejében, mert már döngették is a gonosz robotok.

-- Ez jó erős épület, sokáig ellenáll, de félünk, hogy megtalálják az energia forrásunkat és akkor végünk. Átprogramoznak bennünket, mi is olyan gonoszokká válunk mint ők és közös erővel pusztítjuk a szomszédos bolygók lakóit, még a Földet is. Ez a céljuk. -- mondta a robot.

-- Nem engedjük meg. -- jelentette ki Rudika. -- Ha nektek van energia forrásotok, nekik is kell, hogy legyen. Megkeresem és szétzúzom. Van ebből az épületből vészkijárat?

-- Van, de te nagyon kicsi és gyenge vagy. Ne menj! -- kérleli az öreg.

-- Lehet, hogy kicsi és gyenge vagyok, de én akkor is megpróbálom. -- határozta el magát Rudika, s már indult is. Kisurrant a vészkijáraton.

-- Hu! -- mit látott? Sok-sok robot ütötte-verte a ház vas oldalait.

Rudika elindult a robotok nyomain megkeresni az energia forrást. Nem látott sehol semmit. Azonban hamarosan felfedezett egy hatalmas fa tetején egy fényes gömböt.

-- Ez lehet az. -- gondolta a kisfiú és már mászott is fürgén, mint egy kis mókus, felfelé a fára. Amikor a gömb alatt volt elővette a fénykardját és szétolvasztotta a gömb alját. A gömb elsötétedett.

-- Hurrá, sikerült! -- kiáltott fel Rudika.

Gyorsan lemászott a fáról és futott vissza a jó robotok raktárához. Az eredmény csodálatos volt. Az ezernyi robot ott feküdt a ház mellett mozdulatlanul, élettelenül.

A gyerekek és a jó robotok átprogramozták őket, hogy ne legyenek többé gonoszok és, hogy ezután hasznos munkát végezzenek.

Volt közöttük egy kis robot, amely úgy ragyogott mint az arany. Nagyon megtetszett a gyerekeknek ez a szép robot.

-- Hálából, amiért megmentettél bennünket a gonosz robotoktól, ez a kis robot a tiéd lehet. -- mondta az öreg robot. -- Vidd magaddal a Földre.

-- Köszönöm szépen. -- hálálkodott Rudika.

A gyerekek beültek a lakókocsiba és visszarepültek a Földre. Pont jókor, mert anya ebben a pillanatban lépett ki az udvarra, hogy utána nézzen csemetéinek. Meglátta a kis robotot:

-- Ez meg honnan van? Hol voltatok már megint?Kép

-- Anya, mi ... mi elvoltunk a robotok bolygóján. Onnan hoztuk a robotot. Ne félj, vigyáztunk magunkra.

A kis robot itt élt ettől kezdve a Földön. Segített a Rudikának cipelni a táskát, ha iskolába ment, de a lecke megírására soha nem volt hajlandó, hiába kérte tőle a kisfiú.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.