Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A SZELLEMEK BOLYGÓJA

 

    -- mai napot rászánom srácok a lakókocsi felülvizsgálatára. -- jelentette ki apa egy nap, reggeli után. -- Azt hiszem itt az ideje, hogy minden műszert, minden alkatrészt, csavart, alaposan tüzetesen átnézzek. Velem tartotok?

A három gyerek egyszerre ugrott fel az asztaltól:

-- De még mennyire, hogy veled tartunk! -- kiáltottak fel.

-- Csoda jó dolog a szerelés! -- lelkendezett Rudika.Kép

-- Az ám! -- helyeselt a másik kettő.

Elővették a szerszámokat s nemsokára mind a négyen belemélyedtek a nagy munkába.

-- A karburátor tiszta. -- közölte a kis társasággal apa.

-- A generátorok egytől-egyig kifogástalanul működnek. -- törölte meg olajos kezét nadrágja két szárába Rudika.

-- Energiával feltöltve az egész rendszer. -- jelentette ki Robika. -- A komputerek üzemképes állapotban vannak.

-- Én sem tétlenkedtem -- szólt Anita --, a szélvédő és a többi üveg is tisztán ragyognak! -- toldotta meg a beszámolót a lakókocsi állapotáról.

-- Akkor a kocsi indulásra kész. -- zárta le a vizsgálatot apa. -- Indulhatunk a csodálatos, sok meglepetést tartogató világűrbe.

-- Komolyan mondod apa? -- néztek rá a kicsik csodálkozva és kérdőn.

-- Nagyon komolyan. -- bólintott gyerekeire a férfi. -- Veletek tartok egy izgalmas kirándulásra. Vagy talán jobban szeretnétek egyedül kalandozni?

-- Nem, dehogy! Örülünk, hogy velünk jössz apa! -- mondta Rudika. -- Akkor nyomás a felső atmoszférába! -- kiáltotta, és megnyomta a kék indító gombot.

A lakókocsi azon nyomban emelkedni kezdett.

-- Melyik bolygóra menjünk? -- tette fel a kérdést apa.

-- Már régóta készülünk a szellemek bolygójára, de eddig még nem volt bátorságunk odarepülni. Most, hogy velünk tartasz, szívesen megnéznénk azt a bolygót. -- mondta Anita.

-- Ejha! Nem csodálom, hogy irtóztok a szellemek bolygójától -- nevetett apa

--, mert bizony az én hátam is borsódzik egy kicsit, ha arra gondolok, hogy nemsokára landolunk azon a titokzatos bolygón.

S valóban az adatok pontos beütése után a számítógép rendszerbe, a lakókocsi műszerei rövid idő múlva jelezték is, hogy a szellemek bolygójának légkörébe értek.

-- Leszálláshoz készüljetek! -- kiáltotta Rudika és a sárga gomb megnyomása után a lakókocsi lassan ereszkedni kezdett lefelé.

-- Vajon milyen meglepetés fogad bennünket a bolygón? -- kíváncsiskodott Robika, láthatóan fogvacogva. -- Megvallom egy kicsit félek, még akkor is, ha velünk vagy apa.

A lakókocsi leereszkedett a bolygó felszínére.

-- Azt hiszem a szellemek ellen a lézer és fénykardjaink semmit sem érnek. -- világosította fel Rudika az utasait. -- Sok szerencsét a bolygó felfedezéséhez! -- azzal kinyitotta az ajtót, és mind a négyen szorongva léptek ki a felszínre.

A meglepetéstől pár percig szinte mindannyian megnémultak. Csodálatos kép fogadta őket. A levegő halványkék fénnyel foszforeszkált, ami rejtélyes érzést váltott ki a jövevényekből. A zöld lombú fák barátságosan bólogattak az enyhe szellőben. Ágaik között színes tollú madarak daloltak, csicseregtek. Az égen bárányfelhők úsztak.

A lakókocsi egy magas hegy tetején landolt. Előttük a völgyben egy hatalmas város terült el.

A gyerekek a szemük elé tartották a látcsövet, mely közelebb hozta a város képét, ahol autók, buszok, villamosok száguldoztak. Óriási volt a forgalom! De rettentő kísérteties volt mindez, mert sehol sem láttak senkit sem, aki vezette vagy irányította volna a járműveket.

-- Menjünk közelebb. -- tanácsolta apa.

S mind a négyen lassan leereszkedtek a hegy lankás oldalán. Ahogy leértek, hallották, hogy elsuhan mellettük valami vagy valaki. Látni nem láttak semmit, de érezték, hogy körülveszik őket.

-- Itt vannak a szellemek! -- fogta meg Anita apja kezét. -- Félek, de mégis szeretnék velük beszélni.

-- Rajta! -- biztatta apa.Kép

-- Tudjuk, hogy itt vagytok körülöttünk. -- szólt Rudika. -- Mi békés szándékkal jöttünk. Üdvözlünk benneteket.

-- Szervusztok Földlakók. -- szólalt meg egy kedves, barátságos hang mellettük. -- Érezzétek jól magatokat a bolygónkon. Megmutatjuk nektek a mi városunkat.

Azzal egy érdekes légijármű siklott oda, melybe kényelmesen elhelyezkedtek a gyerekek. Anita apja mellé ült.

-- Ugye, szinte hihetetlen ez az egész? -- súgta halkan. -- Repülünk a város felett, ahol úgy dübörögnek a járművek, füstölnek a gyárkémények, mint odahaza a Földön, de akik irányítják őket, láthatatlanok és mégis érezzük őket.

-- Igen, az egész fantasztikus. -- felelte apa --, de remélem sikerül a szellemeket előbb-utóbb látnunk.

Körbe repülték a várost. Mindent megnéztek, megcsodáltak. Az égbe nyúló házakat épp úgy, mint az állatkertben a rengeteg állatot, madarat.

-- Miért nem láthatunk benneteket? -- kérdezte Robika a jármű láthatatlan vezetőjétől. -- Nincs emberi alakotok? Ti sem látjátok egymást?

-- De van emberi alakunk. -- válaszolt a szelem. -- Sajnos most mi sem látjuk egymást, csak érzékeljük.

-- Ha van emberi alakotok és látni szeretnétek egymást, miért nem öltitek magatokra? -- kíváncsiskodott Anita.

--Oh! -- sóhajtott egy nagyot a szellem --, nem tudunk emberi alakot ölteni magunkra, mert a varázspálcánkat, ami segített bennünket ebben, s amit a templomban tartottunk, elrabolta egy hatalmas sárkány. Ez a sárkány elbújt a hegy tetején lévő mély barlangba. A varázspálcát lenyelte a gyomrába. Hiába kérjük tőle, nem adja oda. Mi sehogy nem tudjuk visszaszerezni.

Ámulva hallgatták a jövevények az elbeszélést.

A három gyerek azonnal elhatározta, hogy bárhogyan is, de visszaszerzik a sárkánytól a szellemek varázspálcáját.

-- Veszélyes vállalkozás! -- figyelmeztette apa a gyermekeit. -- a sárkány írtó erős ám!

-- Vállaljuk a veszélyt. -- jelentette ki egyszerre a bátor kis csapat.

Visszamentek a lakókocsihoz, s magukhoz vették a lézerfegyvereiket.

-- Mi a tervetek? -- kérdezte tőlük apa.

-- Megkeressük a barlangot és megküzdünk a sárkánnyal. -- mondta Rudika. -- Mi hárman erősebbek vagyunk, mint a sárkány.

-- Járjatok sikerrel! -- búcsúzott el apa a gyerkőcöktől, akik azon nyomban elindultak megkeresni a barlangot.

Nem kellett sokáig kutatni, hamarosan megtalálták a barlang sötéten tátongó bejáratát.

-- Lövésre készen tartsátok a pisztolyokat! -- utasította Rudika testvéreit.

Elindultak befelé a mély barlangba. Zseblámpával világították maguk előtt az utat. Alig mentek száz lépést, amikor egy félelmetes dörgő hang szólalt meg:

-- Megálljatok! Ha kedves az életetek ne gyertek tovább!

-- Add vissza a szellemek varázspálcáját! -- kiáltott a sárkánynak Rudika.

-- Eszem ágában sincs visszaadni! -- sziszegte a sárkány és haragjában tüzet fújt a gyerekek felé.

-- Jó. -- ugrottak félre a tüzes láng elől a gyerekek --, ha nem adod oda szépszerével, elvesszük erőszakkal!

-- Ha, ha, ha. -- kacagott a sárkány --, nevetnem kell. Csak nem akartok legyőzni engem? -- s újból tüzet okádott a gyerekekre.

Azok azonban nem ijedtek meg, hanem egyszerre húzták meg a lézerpisztolyuk ravaszát, és a sárkányt valósággal nekiszegezték a barlang falának úgy, hogy mozdulni sem tudott. Közelebb mentek a gyerekek a sárkányhoz, aki könyörgőre fogta hangját:

-- Látom, hogy ti sokkal erősebbek vagytok nálam. Kérlek benneteket, ne öljetek meg. Visszaadom a varázspálcát, csak hagyjátok meg az életemet!

-- Jól van, nem bántunk, de van egy feltételünk. -- mondta Rudika a sárkánynak.

-- Mi a feltétel? -- kérdezte rémülten az állat. -- Teljesítem!

-- Ha visszaszereztük a varázspálcát, azonnal repülj el erről a bolygóról és soha többé vissza ne gyere!

-- Ígérem úgy lesz. -- válaszolt a sárkány.

Robika fénykardjával felvágta a hatalmas állat hasát, kiemelte belőle a varázspálcát, majd a lézersugárral újra összeforrasztotta a sebet.

-- Most pedig tágulj innen! -- kiáltott a sárkányra, aki fülét-farkát behúzta és úgy elrepült a bolygóról, hogy hírét sem hallották soha többé.

A gyerekek visszaadták a szellemeknek a varázspálcájukat, akik körbesuhintottak vele a levegőbe és egyszeriben emberi alakot öltött a bolygó valamennyi szelleme.

-- Nagyon köszönjük, hogy bátorsággal elvettétek a sárkánytól az elrabolt Kép varázspálcánkat. -- hálálkodtak a szellemek.

Ajándékba adtak a gyerekeknek olyan sapkákat, amelyeket ha a fejükre tették, láthatatlanokká váltak. Ez volt a varázssüveg.

A gyerekek elbúcsúztak a szellemektől és villámsebességgel visszarepültek a saját bolygójukra, a Földre.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.