Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A  TÖRPÉK  BOLYGÓJA

 

          Rudika betáplálta az automatába a törpék bolygójának adatait. Robika és Anita ott sürögtek-forogtak körülötte.

-- Nagyon figyelj a számokra! El ne üss akár egyet is, mert tudod, hogy a múltkor a törpék helyett, más bolygón kötöttünk ki, mivel elütötted a számot. -- figyelmeztette Anita testvérét.

-- Leellenőrzöm. -- mondta a fiú, s visszaolvasta a beütött adatokat. -- Minden rendben van. A törpékhez megyünk. Nyomjátok meg a kék gombot! Automatára állítom, rettentő szomjas vagyok!

Bementek a lakókocsi konyhájába, a hűtőből friss narancslevet vettek elő, s nagy kortyokban ittak.

-- Ez jól esett! -- simogatta meg pocakját Rudika. -- Meg is érkeztünk.Kép

S valóban, a lakókocsi lassan ereszkedett le a bolygóra. A gyerkőcök kíváncsian nyitották ki az ajtót és léptek ki rajta.

-- Kíváncsi vagyok mekkorák a törpék? -- mondta Anita és hamarosan meggyőződhetett róla.

A kis törpék körülvették a lakókocsit, de mind a földön hasaltak, elrejtőzve a magas fűben.

A kis utasok éles szemeikkel azonban rögtön felfedezték őket.

-- Ott vannak! -- mutattak a hasaló törpékre. -- Szerbusztok törpikék. -- köszöntötték őket. -- Gyertek elő, nem bántunk benneteket! Barátként érkeztünk!

A törpék a kedves üdvözlésre azonnal előmerészkedtek.

-- Mi is köszöntünk benneteket. -- mondták és szemügyre vették a jövevényeket. -- Jé, hiszen ti olyanok vagytok teljesen mint mi, csak sokkal, de sokkal nagyobbak! -- kiáltottak fel innen-onnan a törpikék.

A gyerekek is csodálkozva nézték a pici kedves lényeket.

-- Szeretnénk veletek tölteni egy kis időt. -- mondta Rudika.

A törpék ijedten kapták kezüket a fejükhöz, hogy le ne vigye a szél a sapkájukat. Ketten, akik legközelebb álltak a fiúhoz, hanyatt vágódtak.

-- Ajaj! Kérlek suttogva beszélj, mert a hangod akkora szelet csap, hogy elvisz bennünket, de még a házunk tetejét is leviszi. -- kérte az egyik törpe Rudikát.

A gyerekek elővettek egy-egy papír zsebkendőt, a szájuk elé tették és ezután így beszélgettek a törpékkel

Bejárták a bolygó összes zegét-zugát. Nagyon óvatosan lépkedtek, nehogy széttapossanak egy házikót vagy egy pici autót. Lehasaltak a földre, ha be akartak kukkantani egy-egy házba, boltba vagy gyárakba.

Kép -- Csodálatos a bolygótok! -- lelkendezett Anita. -- Nézzétek, azt hiszem az ott óvoda lehet! Hintáznak, homokoznak az udvarban a pirinyó törpe gyerekek.

-- Minden van itt, akárcsak nálunk a Földön, de icike-picike még a hegy is. -- mondta körbemutatva Robika.

-- Mit csinálnak ott? -- kérdezte Rudika, s egy helyre mutatott, ahol sok kis törpe sürgött-forgott.

-- Ott sajnos órákkal ezelőtt kisiklott egy vonat. -- felelt az egyik törpe. -- Várják a darukat, hogy visszaemeljék a sínekre a vasúti kocsikat.

-- Segítünk nekik! -- jelentette ki Rudika. -- Gyertek! -- hívta testvéreit.

S a három gyerek pillanatok alatt könnyedén felemelte és tette a sínre az ép vagonokat. A megrongálódott kocsikat megjavították.

Bámultak a törpék. Meglepetésükben még a szájuk is tátva maradt.

-- Ez igen! Hogy ti milyen erősek vagytok! -- dicsérték a szorgoskodó Föld lakókat. -- Nagyon köszönjük a segítséget!

A törpikék örömükben óriási ünnepséget rendeztek. Sütöttek, főztek annyit, mint egy nagy lakodalomban. Sok-sok kis asztalt helyeztek egymás mellé. A törpe szakácsok megállás nélkül hordták a finomabbnál finomabb ételeket. Kellet is, mert a gyerekeknek egy törpe tányér hús, pont egy falat volt.

-- De finom ez a torta! -- nyalta meg a szája szélét Robika, s ha hiszitek, ha nem, a századik torta szeletnél tartott, amikor kijelentette:

-- Úgy jól laktam, mint egy duda. Egy morzsa sem fér belém.

Ahogy így eszegetnek, iszogatnak, egyszer csak beborult felettük az ég. Villámlani, dörögni kezdett.

-- Jaj! Ebből jégeső lesz! -- kiáltottak fel rémülten a törpék. -- Felhőszakadás! -- toldotta meg egy öreg hosszú szakállas törpe.

Robika felnézett a fenyegető sötét felhőkre.

-- Nem lesz itt eső. -- mondta, azzal teleszívta tüdejét mélyen levegővel és ráfújta jó erősen az esőfelhőkre. Kerekedett akkora szélvihar, hogy úgy elvitte a zivatar felhőket, mintha ott sem lettek volna.

Ujjongtak, táncoltak örömükben a törpécskék.

-- Nem is tudjuk, hogyan köszönjük meg, hogy megmentettél bennünket a felhőszakadástól. Napokig takaríthattunk volna az utakat a hordaléktól. -- mondta a fehér szakállas törpe.Kép

-- Ne hálálkodjatok, hiszen jó szívből tettem. -- mondta Robika.

A törpék azonban nem akartak adósok maradni. Telehordták a lakókocsit apró csecse-becsékkel.

Elbúcsúztak a gyerekek. Megígérték, hogy eljönnek máskor is. Beültek a lakókocsiba, megnyomták az indítógombot.

-- Reméljük, anya még szépítkezik a fodrásznál! -- reménykedett Anita.

Szerencséjük volt. Amikor leszálltak az udvarba, anya még nem volt otthon.

-- Ezt a hosszú utazást megúsztuk! -- könnyebbült meg egy sóhajjal a három világjáró. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.