Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

AZ  ALTATÓ  MANÓ

    -- Milyen jó, hogy hangtalanul emelkedik felfelé a lakókocsi! -- jegyezte meg Anita.

-- De ami azt illeti, Rudkó igen bátor! Épp, hogy hátat fordított anya, már el is indította. -- tette hozzá Robika.

Rudika csak mosolygott:

-- Mivel ezt a csúszó-mászót el kell vinnünk haza, így egyöntetű, hogy a kígyók bolygójára repülünk. Be is programozom az autómatát.

Ismét, mint legtöbbször, fénysebességgel száguldoztak, amivel rengeteg repülési időt takarítottak meg. Úgy, hogy hamarosan meg is érkeztek a bolygóra.

Mielőtt kiszálltak volna, Rudika így szólt testvéreihez:

-- A kígyók rendkívül veszélyesek. Ezen a bolygón azt hiszem, minden fajtájuk él. Emlékeztek, a galambok között is voltak olyanok, amelyek óriásira nőttek, még bennünket is a hátukra tudtak venni. Felkészülhetünk rá, hogy itt az óriás anakondák tízszer akkorák, mint nálunk a Földön.Kép

Anita elsápadt félelmében:

-- Egy ilyen kígyó úgy bekap bennünket, mint te egy szem meggyet. Igaz? Arra kérlek Rudika, ne szálljunk ki a bolygóra! Tegyük ki gyorsan a ketrecből a kígyót és már menjünk is innen! -- mondta reszketve.

-- Még mit nem! Én kíváncsi vagyok a kígyókra! -- válaszolt türelmetlenül a kisfiú. -- Felvesszük a búvár ruhánkat, amit, elfelejtettem nektek mondani, teleszurkáltam hosszú, hegyes kötőtűkkel. Így a kígyók sem megmarni, sem bekapni nem tudnak.

-- A fénykardokat meg a kezünkben, készenlétben tartjuk. -- fűzte hozzá Robika.

Úgy is volt. Jól beöltöztek. Úgy néztek ki, mint a sündisznók. A kígyós ketrecet kitették a fűbe, de nem engedték el a kígyót.

-- Először körülnézünk a bolygón. -- mondta Rudika.

Elindultak lassan, botladozva. Nehéz volt a járás ebben a szerelésben.

-- A régi megállapodáshoz tartjuk magunkat. -- figyelmeztette testvéreit Rudika. -- Mindig együtt maradunk. Így nem lehet baj.

Robika ezt már megszegte, s akkor rögtön be is következett a tragédia.

-- Érdekes, semmi mozgás, semmi nesz nincs. -- figyelt fel Anita.

De abban a pillanatban észrevetek a fűben, egy csapat kígyót. Meg sem mozdultak.

-- Nem élnek? -- kérdezte a kislány.

A gyerekek óvatosan közelítették meg őket. Rudika lehajolt hozzájuk, megérintette az egyik állat bőrét.

-- Nedves. Ez él. -- jelentette ki. -- Mind él, csak alszanak.

Tovább mentek, és nem messze újabb kígyókat találtak.

-- Ezek is alszanak. -- állapították meg.

Visszamentek a lakókocsihoz, beültek és Rudika megnyomta a kék gombot, de nem engedte, hogy a kocsi nagyon magasra emelkedjen, épp, hogy a fű magasságában repültek. Így járták végig a bolygót, vigyázva, hogy ne tegyenek kárt az alvó kígyókban.

Millió számra hevertek a kígyók szanaszét. Volt közöttük vipera, csörgő kígyó, sikló, kis kígyó és óriás kígyó.

-- Vajon mitől alszanak ilyen mélyen? -- tanakodott a három gyerek kíváncsian.

-- Odarepülünk a mi kígyónkhoz és megkérdezzük tőle. Lehet, hogy tud valamit. -- mondta Rudika.

Amikor visszaértek, így szólt a ketrecben lévő kígyóhoz:

-- Még nem is mondtad, hogyan kerültél el innen a galambok bolygójára?

-- Az úgy volt -- kezdte a kígyó --, sszí, sszí, hogy egyszer egy űrhajó érkezett a bolygóra. A kalózok tévedésből ide szálltak le. Én besurrantam a kabinba körül nézni, s olyan hamar tovább indultak, hogy nem volt időm lemászni. Magukkal vittek, s amikor észrevették, hogy ott vagyok, mérgükben kidobtak. Pont a galambok bolygója fölött repültünk. Oda pottyantam. SSzí, sszí, hát így volt. -- fejezte be a történetet.

-- Azt szeretnénk még tudni, hogy miért alszanak a társaid? Tudod-e? -- kérdezte a kígyótól Rudika.

-- Látod ott azt a magas hegyet? -- mutatott egy irányba a kígyó.Kép

-- Látom. -- nézett arra a fiú.

-- Ott a hegy tetején van egy piros ruhás kis manó. Hogy honnan került ide a bolygóra, nem tudom. Nem olyan régóta van itt. Az a manó főz valamit füvekből, virágokból, és annak a gázától alszanak a testvéreim.

-- Állandóan alszanak? -- kíváncsiskodott Anita. 

-- Nem éppen. Ha elfogy a kotyvaléka a manónak, akkor felébrednek, de két-három nap után, ha újat főz megint álomba merül a bolygó összes csúszómászója. -- felelte a kígyó.

-- És miért nem csináltok valamit? A kis manóval nem tudtok elbánni? -- gúnyolódott Rudika.

-- Nem ám. Sokkal ügyesebb mint mi. -- sziszegte a kígyó.

-- Ez így nem mehet tovább! -- jelentette ki mérgesen a kisfiú. -- Mi majd elintézzük a manót!

Ebben a pillanatban ébredezni kezdtek a kígyók. Rettentő sziszegés, csörgés keletkezett.

-- Éhes vagyok! -- csörögte a csörgő kígyó, amely úgy rázta a farkát, mint télapó a csengőjét.

-- Én is.

-- Én is. -- hallatszott mindenfelől a sziszegés.

Az egyik óriás kígyó meglátta a gyerekeket.

-- Nézzétek sszí, sszí, ott egy jó falat! -- kiáltott fel és megindult a megrémült gyerekek felé.

Azonban a ketrecben lévő kígyó megállította:

-- Ezeket a kis földlakókat ne bántsátok! Nagyon rendes, jószívű gyerekek.

És elmesélte a társainak, hogyan hozták vissza erre a bolygóra, hogyan etették. -- S most is azon törik a fejüket, hogy hogyan szabadítsanak meg bennünket az álomgőzt főző manótól.

Nem is bántották a kígyók a gyerekeket, örültek, hogy megmenekülnek az állandó alvástól.

-- Ez a ti bolygótok -- szólt Rudika a kígyókhoz --, jogotok van nyugodtan, békében élni. Ha sikerül elkapni a manót, elvisszük innen.

-- De hogy képzeled elkapni? -- kérdezte testvérétől Robika.

-- Felmászunk a hegyre, és hátulról elkapjuk egy lepkehálóval.

Úgy is volt. Felültek egy óriás kígyóra, aki villámgyorsan, nesztelenül felvitte őket a hegyre.

A kis manó épp az újabb adag álomitalt készítette, amikor Rudika hátulról rádobta a hálót.

Rúgkapált, kiáltozott a fogságba esett kis manó.

-- Hogy merészeltek ti engem elfogni? -- vicsorgatta fogait.

-- Hogy merészelted te elaltatni a kígyókat?! -- vágott vissza Rudika.

-- Hogy kerültél ide?Kép

Lecsendesedett mérgéből a manó. Belátta, hogy igazuk van a gyerekeknek.

-- Egy hatalmas orkán söpört végig a bolygónkon. Engem egy forgó szél felkapott, magával röpített, és amikor erejét vesztette, zuhanni kezdtem lefelé. Ide csöppentem,  erre a bolygóra. Itt rettenetesen unatkoztam, és hogy az időt elüssem, eszembe jutott nagyapám, akitől megtanultam egyet s mást. Találtam az erdőben olyan füvet és virágot, amiből álomgázt főzhettem, és meg is tettem. Most mit csináltok velem? -- kérdezte félénken.

-- Elviszünk magunkkal egyelőre a mi bolygónkra, és ha alkalom adódik, elrepülünk veled a te hazádba. -- felelte neki Rudika.

A kígyók azt sem tudták örömükben, hogy hálálják meg a gyerekeknek, hogy nem kell többet aludniuk. Sok-sok szép kígyóbőrt adtak nekik ajándékba.

-- Anya hogy fog ennek örülni! -- mondta Anita. -- Táskát készíthet belőle.

Elköszöntek a gyerekek a kígyóktól, és a kis manóval együtt visszarepültek a Földre.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Eger

(Kerepes Peti, 2010.10.14 09:40)

Nagyon jó, fantasztikus tényleg!

 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>