Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

AZ  ÓRIÁSOK

 

     Vacsora után ágyba parancsolta csemetéit anya.

-- Indulás lefeküdni! Holnap korán keltek, mert kirándulni megyünk.

-- Kirándulni? Hová? -- csodálkoztak a gyerekek.

-- Délután a kezünkbe került a bolygók lexikonja. Valamelyikőtök a teraszon hagyta. -- vette át a szót apa. -- Olvasgattuk anyátokkal és kedvünk támadt utazni a világűrbe. Úgy gondoltuk, hogy elkísérünk benneteket, ha nincs ellene kifogásotok.

-- Örülünk neki, ha eljöttök velünk. -- mondta Anita. -- De melyik bolygóra szeretnétek menni?

-- Az óriások bolygóját választottuk. -- felelte apa. -- Azért ezt, mert az óriások azt hiszem elég veszélyes lények és nem szeretnénk, ha erre a bolygóra egyedül látogatnátok el. Vagy talán itt már jártatok?

-- Nem, még ezen a bolygón nem voltunk. -- felelték kórusban a gyerekek.

-- Na ágyba! -- vágott közbe anya. -- Menjetek hamar aludni! Jó éjszakát!

-- Jó éjszakát. -- mondták a gyerekek és megpuszilták a szüleiket.

Reggel korán ébredtek a lurkók. Nem kellett őket ébreszteni. Apa és Rudika, no meg a másik fiú átnézték a hajtóműveket, ellenőrizték a fékező berendezést, az energia tartalékot.

Elérkezett az indulás ideje. Beszálltak a lakókocsiba. Apa és anya kényelmesen elhelyezkedtek a nappaliban a fotelekben.

-- Ne zavartassátok magatokat, csak úgy dolgozzatok, mintha mi itt sem lennénk. -- mosolygott apa a srácokra.

-- Az más. -- bólintott Rudika, aki azt hitte, apa lesz az irányító.Kép

Az ajtózárás után Robika megnyomta a kék indító gombot és a lakókocsi máris a levegőbe emelkedett. Egyre magasabbra.

A gyerekek a térképről leolvasták a bolygó adatait. Betáplálták a gépbe, automatára kapcsoltak és odamentek a szüleikhez.

-- Lassan repüljünk, vagy jobb szeretnétek szuper sebességgel száguldani? -- kérdezte Rudika.

-- Nem, nem! -- tiltakozott hevesen anya. -- Nagyon jó nekünk ez a repülési tempó.

-- Megkínálhatlak benneteket egy kis üdítővel? -- kérdezte udvariasan szüleitől Anita.

-- Köszönjük, az jól fog esni. -- mondta apa.

A kislány ügyesen felszolgálta a hideg és friss üdítőt.

Alig nyelték le az utolsó kortyokat, amikor az automata jelezni kezdett, a bolygó közelébe értek. Rudika megnyomta a sárga gombot és lassan ereszkedni kezdtek lefelé.

-- Egy kicsit meg vagyok illetődve. -- mondta anya. -- Még soha nem voltam másik bolygón és óriásokat sem láttam még.

-- Csak nem félsz? -- kérdezte mosolyogva Robika. -- Nem kell félni, jó fegyvereink vannak, megvédünk benneteket, ha kell.

Közben a lakókocsi kerekei leértek a bolygóra.

-- Apa, neked is adunk egy fénykardot. -- szólt Rudika apjához. -- Megmutatom, hogyan működik.

Kiléptek a lakókocsi ajtaján. Mind az öten egyszerre kiáltottak fel elragadtatásukban:

-- Hú, de gyönyörű! De hatalmas minden!

Úgy bizony a füvek, a fák, egyszóval a bolygón minden követte az óriások méreteit. Égig érő fák nyúltak a magasba. A fű akkora volt, hogy az utasoknak úgy tűnt, őserdőben járnak. S mindez csodálatos és félelmetes volt számukra egyszerre.

-- Ott jön egy óriás! -- lökte meg férjét az asszony.

A gyerekek is észrevették.Kép

Az óriás meglátta a lakókocsit és a lépcsőn álló embereket. Megdörzsölte öklével a szemeit, azt hitte nem jól lát, de amikor újra kinyitotta, a látomás nem tűnt el. Visszafordult és a közelben dolgozó társaihoz szólt:

-- Gyertek csak, vendégeink érkeztek.

A hívásra sok-sok óriás gyűlt össze a lakókocsi körül. Először csak nézegették a jövevényeket, majd az egyik megszólalt:

-- Kik vagytok, honnan jöttetek?

A lakókocsi utasai egytől-egyig hanyatt vágódtak, olyan szélvihar kerekedett körülöttük, ahogy az óriás megszólalt.

-- Oh, kérlek bocsássatok meg! -- mentegetődzött az óriás és a szája elé tette a kezét beszéd közben.

Feltápászkodtak a Föld lakók és Rudika barátságosan köszöntötte a hatalmasra nőtt embereket:

-- Szerbusztok. Mi a Földről jöttünk és amint látjátok ugyan olyan lények vagyunk mint ti, csak kisebb méretben.

-- Üdvözlünk benneteket és örülünk, hogy ellátogattatok hozzánk. Sokat hallottunk már a törpékről. -- mondták az óriások.

-- Mi nem vagyunk törpék. -- jegyezte meg Anita. -- A törpék sokkal, de sokkal kisebbek nálunk.

Az egyik óriás lehajolt, s kezébe vette Rudikát és Anitát. Egy másik óriás apát, anyát és Robikát emelte fel.

-- Megmutatjuk nektek a bolygónkat, házainkat. -- s elindultak a körútra.

Csak úgy rengett alattuk a föld, ahogy lépkedtek.

-- Nagyszerű így utazni! -- kuncogott anya.

A gyerekek jóízűen nevették.

-- Azt nézzétek meg! -- kiáltott fel Robika, s a fa tetejére mutatott, ahol egy madár ült.

-- Galamb. -- állapította meg apa. -- Akkora, mint nálunk egy nagy pulyka.

-- Jaj de érdekes itt minden! -- ámuldozott anya. -- Milyen jó, hogy elkísértük a gyerekeket. Ilyet méd soha nem láttam.

Mindent megnéztek, mindent megcsodáltak. Az óriások nagyon kedvesek, barátságosak voltak.

-- Megéheztetek és megszomjaztatok, ugye? -- kérdezték a kis emberektől az óriások.

Egy hatalmas rétre leterítettek egy terítőt, arra letették a vendégeiket, s mindenféle finom ennivalóval kínálták őket. Jól is laktak, pedig a nagy szelet tortából csak egy morzsányit ettek, de abból a pici morzsából, mind az öten jól megtömték a hasukat.

-- Furcsa ott az az óriás. -- mutatott anya egy magányos, a többiektől elhúzódó óriásra. -- Szomorúnak tűnik és nem vesz részt a többiek vidám beszélgetésében. Már figyeltem egy idő óta.

Kép -- Valami bánata van. -- mondta apa.

A három gyerek, miután jól laktak, futkosni kezdtek a magas fűben. Tetszett nekik, hogy úgy kell kerülgetni a fűszálakat, mint otthon az erdőben a fákat. Elég messzire kerültek a szüleiktől, amikor egyszer csak a magányos óriás odalépett, s hirtelen felkapta a kis Robikát. Futni kezdett vele.

-- Segítség! -- kiáltott Anita. Robikát elrabolták!

Odaszaladtak a szülők.

-- Most mit csináljunk? -- kérdezte apa, s karjával átölelte a zokogó anyát.

-- Ne sírj! Nem történhet baja, hiszen látod milyen barátságosak.

-- Utána kell mennünk! -- mondta Rudika.

-- Mi történt? -- kérdezték az óriások, akik csak most figyeltek fel, hogy milyen izgatottak a vendégeik.

-- Az egyik társatok elhurcolta a kisebbik fiamat! -- válaszolta apa villámló szemekkel. -- Azt hittük, hogy biztonságban vagyunk nálatok.

-- Nagyon sajnáljuk, de nem kell tartani semmi rossztól. Pempi nem fogja bántani a fiatokat. -- mondta az óriás. -- Gyertek, elviszlek benneteket hozzá. -- Azzal felkapta egyszerre mind a négy embert és elvitte őket a gyermekrabló házához.

Amikor beléptek az ajtón, mit láttak? Legnagyobb meglepetésükre Robika ott ült egy pici óriás gyerek társaságában rengeteg játék között és önfeledten játszott.

Az óriás gyerek gyöngyözve kacagott, Robika meg boldogan grimaszkodott vele. Az óriás mama ott ült a szobában és az öröm könnyei között figyelte a gyerekek vidám játékát. Amikor meglátta a belépő vendégeket, így szólt hozzájuk:

-- Ne haragudjatok rám, amiért elhoztam a kis gyermeket, de az én fiam csak állandóan sírt és sírt, amióta megszületett. Elhoztam neki a ti fiatokat, hogy megvigasztaljam. Látjátok, sikerült. Nézzétek, hogy kacag, hogy játszik! Hagy maradjon itt Robika, én nagyon fogok rá vigyázni!

-- Nem! -- sikított fel anya. -- Nem hagyom itt a fiamat!

Szomorú szemekkel nézett az óriás mama, akit Pempinek hívtak, s lehorgasztotta búsan a fejét:

-- Ha elmentek, az én fiam megint sírni fog.

-- Eszembe jutott valami! -- kiáltott fel Anita. -- A lakókocsiban van a beszélő-járó babám. Odaadom a kis óriás bébinek. Vigyél légy szíves a lakókocsihoz. -- fordult az egyik óriáshoz.

Amikor a bébi megkapta a babát, magához ölelte és játszani kezdett vele. Észre sem vette, hogy Anitáék kiléptek a szobából.

-- Nagyon köszönöm! -- hálálkodott Pempi.Kép

-- Örülünk, hogy tudtunk segíteni a kicsin. -- mondta anya. -- De most már mi is megköszönjük a szíves vendéglátást és hazamegyünk.

Elköszöntek az óriásoktól, beszálltak a lakókocsiba és visszarepültek a Földre.

Anya még nagyon sokáig emlékezett a kellemes kirándulásra.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>