Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

EGEREK  BOLYGÓJA

 

          -- Mennyi pénzetek van? -- kérdezte egy nap Rudika testvéreit. -- Nekem háromszázhetvenkettő forintom van.

-- Mindjárt megszámolom. -- vette elő Anita a perselyét.

-- Az én vagyonom hatszázhárom. -- mondta Robika. -- De miért érdekel?

-- Azért vagyok kíváncsi az anyagi helyzetetekre, mivel tegnap éjjel elhatároztuk, hogy ellátogatunk az egerek bolygójára. Az köztudott ugye, hogy az egér szereti a sajtot. Sejtitek már miért kérdeztem, kinek mennyi a vagyona? Összetesszük a kis forintjainkat és veszünk rajta sajtot. -- magyarázta kézzel-lábbal Rudika. -- Talán valamelyikőtöknek van ellenvetése?

-- Nincs. -- felelte egyszerre a két gyerek. -- Nagyszerű ötlet. Kép

Kerékpárra pattantak és elkarikáztak a boltba.

Becsempészték a lakókocsiba a vásárolt sajt gurigákat. Kivárták az alkalmas pillanatot, amikor kijátszhatták anyjuk éber figyelmét és usgyi, az egerek bolygója.

Az adatokat Rudika már jó előre betáplálta a komputerbe, úgy, hogy most csak az indulási gombot kellett megnyomni és a lakókocsi szélvihar sebességgel repült az egerek felé.

-- Ha hiszitek, ha nem, egy kicsit félek a cincogóktól. -- mondta Anita testvéreinek. -- Pedig tudom, hogy az egerek nem bántanak bennünket.

-- Ja, igen, azért félsz, mert rengetegen lesznek? Igaz? -- jegyezte meg Robika. -- Mit is ír a lexikon, hány egér él a bolygón?

-- Csak hozzávetőleges adatot közölnek. Körülbelül húsz ezren vannak. -- felelte a kislány.

-- Akkor ennyi rágcsálónak a mi kis sajtunk meg sem kottyan. -- jelentette ki Robika.

-- Ajándéknak elég lesz. -- állapította meg Rudika.

Jelezni kezdett a lakókocsi leszálló automatája.

-- Hamarosan megérkezünk. -- néztek rá a komputer képernyőjére a kis nebulók.

S valóban, néhány perc múlva a kocsi óvatosan leereszkedett a négy kerekére.

-- Figyeljetek rám! -- fordult a testvéreihez Rudika. -- Jó lesz ha előrelátók leszünk. Anita vedd elő a fehér zászlót. Erről tudni fogják az egérkék, hogy barátságosak vagyunk.

Anita elővette a zászlót és kiléptek a lakókocsi ajtaján.

-- Úristen! -- kiáltott fel Robika. -- Mennyi egér! Szürke, fekete, fehér!

-- Kicsi és nagy! -- tette hozzá a kislány.

Az egerek ott tolongtak az érkezők körül. Egymást taszigálva, nyomkodva furakodtak előre, hogy minél jobban lássák a jövevényeket.

-- Cin, cin, ne állj elébem! -- mondta egy pici egérke a társának. Én is látni szeretném ezeket a furcsa lényeket!

-- Cin, cin, én is, én is! -- hallatszott a cincogás erről is arról is.

-- Csend legyen! -- ugrott fel egy pocakos fehér egér a lakókocsi lépcsőjére. -- Csend legyen!

Az egérhad azonnal elhallgatott.

-- Isten hozott benneteket a bolygónkra. Legyetek üdvözölve. -- köszöntötte a pocakos cini a gyerekeket. -- Kik vagytok? Honnan érkeztetek?

A gyerekek bemutatkoztak és elmondták, hogy a Földről jöttek.

-- Mi nagyon sokat utazunk. Kíváncsiak vagyunk, hogy kik és hogyan élnek a világmindenség bolygóin. -- mondta Anita a barátságos egereknek.

-- Hoztunk nektek egy kis finomságot. -- vette elő Rudika a jókora friss, illatos sajtot. -- Ne tolongjatok, úgy látom, mindőtöknek jut belőle egy kis kóstoló. Nincs itt minden társatok? -- kérdezte a kisfiú, mert ahogy elnézte az egerek hadát, igencsak kevesen voltak a húsz ezerhez viszonyítva, ha első pillantásra rengetegnek is tűnt a létszámuk.

-- Itt vagyunk valamennyien, akik még a bolygón vagyunk. -- mondta a szóvivő fehér egér. -- Megcsappant a számunk. De előbb hagy fogyasszuk el az ínycsiklandozó ajándékokat és utána elmondjuk nagy bánatunkat.

Amikor a sajt utolsó morzsája is eltűnt az egerek hasába, a pocakos egér belekezdett mondókájába.Kép

-- Nyugodtan, békességben éltünk nagy sokáig. Dolgozgattunk, felneveltük pici egérkéinket. Hanem a minap egy furcsa jármű szállt le a bolygónkra. A mi ősi ellenségünk, a macskák voltak az utasok. Nem bántottak bennünket, mert mindannyian gyorsan elbújtunk az egérlyukakba. Kis idő múlva hallottuk a motor zúgásáról, hogy elmennek.

Óvatosan előmerészkedtünk rejtekhelyeinkről és mit láttunk? Egy óriás, fehér macskagépet hagytak itt. Körbejártuk, vizsgálgattuk, mert éreztük, hogy valami rosszaságon törik a fejüket a macskák.

Úgy is volt. Egyszer csak rettentő zajjal működni kezdett a gépmacska és megszámlálhatatlan társunkat beszippantott pillanatok alatt. Nem tudtuk kiszabadítani őket, pedig mindent megpróbáltunk. Éles fogainkkal rágcsálni kezdtük, de minden hiába volt. S akkor újra megjelent a furcsa járgány, amely elvitte a macskagépet a testvéreinkkel együtt. Azóta nem tudunk róluk semmit. -- fejezte be hosszú beszédét az egér.

-- Ez baj. Nagy baj. -- sápítoztak a gyerekek. -- Attól tartok, hogy az elhurcolt egereken már nem tudunk segíteni. -- sajnálkozott Rudika. -- De, hogy még egyszer idejöjjenek újabb cincogókért, azt talán megakadályozhatjuk.

Azzal elmondta, hogy mit gondolt ki:

-- Elmegyünk a macskák bolygójára. -- jelentette be. -- El is köszönünk tőletek. Mielőbb indulnunk kell.

-- Előre is nagyon köszönjük a segítségeteket. Látjuk, hogy szerettek bennünket, ezért három kis utazni vágyó fehér egérkét vigyetek magatokkal a Földre. Biztos jó helyük lesz nálatok, s ha rájuk néztek, mindig emlékeztek ránk. -- búcsúztak el az egerek.

A gyerkőcök örömmel vitték magukkal a pici hófehér egereket.

Hogy mi történt a macskák bolygóján, azt a következő mesémben mondom el.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.