Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felhőszakadás

FELHŐSZAKADÁS

 

Szorgalmasan dolgozott a kisvakond a kertben. Bár kissé már sajgott a dereka a sok ásástól, de eltökélte, addig nem hagyja abba, míg nem készül el az utolsó ágyással is. Igaz, hogy vészjóslóan gyülekeztek felette a komor felhők, de reménykedett, talán nem ered el az eső, be tudja fejezni a munkáját.

-- Milyen szerencse -- motyogta félhangosan --, hogy egyszerre két ásóval tudok ásni! -- s szeretettel nézett két első lábára. -- Hopp ... hopp! Hopp ... hopp! -- forgatta a földet, bíztatva magát, de hiába ... nagy cseppekben esni kezdett az eső.

-- Várhatott volna még egy kicsit! -- sóhajtott a kisvakond. Duzzogva hagyta abba az ásást és futva images.jpegigyekezett fedél alá, mert úgy elkezdett zuhogni az eső, mint ha dézsából öntötték volna.

Szinte esti sötétségbe borult a táj. Vihar kerekedett. A fák koronái engedelmesen hajladoztak az erős szélben. Az égen fényes villámok cikáztak, melyet fülsiketítő mennydörgés követett. Az állatok, bogarak sietve kerestek menedéket a zivatar elől. A fecskék az ereszek alá menekültek. A kis katicabogár a muzsikus tücsökkel együtt egy lapulevél alá bújtak. A csiga is megpróbálta megszaporázni mozgását, de sehogy nem sikerült neki. Mosolyogva tekintett fel az ég nyitott csatornáira:

-- Én könnyen vagyok, a hátamon hordozom a házam. -- azzal belebújt és kényelmesen elhelyezkedett benne. -- Így felőlem eshet az aső. -- mondta és épp álomra hajtotta fejét, amikor észrevette, hogy a víz felemelte a földről és sodorni kezdte lefelé a lejtőn. De egy galagonya bokor kedvesen elkapta.

Fürge Ürge a határban járt. Épp egy kukorica tábla közepén mérte fel a várható termést. A betakarításon járt az esze, mikor meghallotta a feje felett megdördülni az eget. Ijedten nézett fel és ... potty ... egy kövér esőcsepp pont az orra hegyére pottyant.

-- Futás haza! -- kiálltott, de elkésett, a következő pillanatban ömleni kezdett az eső. Annyi ideje volt csak, hogy egy bokor alá ugorjon. Ott várta meg, míg kiürül a felhőkből a sok víz.

A felhőszakadás lassan alábbhagyott. Fürge Ürge kibújt a bokor alól, szétnézett, s amit látott, ijesztő volt. Sárga színű víz hömpölygött a dombról lefelé akkora erővel, hogy magával sodort fűcsomókat, faágakat, s a víz tetején körbe-körbe forgó bogarakat, akik nem tudtak menedéket keresni.

-- Borzasztó! -- csapta össze kezeit az ürge, s rosszat sejtve futni kezdett hazafelé. Zihálva állt meg a lakása ajtaja előtt, ami tárva nyitva állt. Két lépést tudott csak tenni az előszobába. Kétségbeesve észlelte, hogy vízben totyog.

images.jpeg-- Betört a víz a házamba, elöntött mindent! -- mondta elkeseredve.

-- Mi a baj barátom? -- szólt be hozzá a kisvakond, akinek első dolga volt az eső után, hogy körbe járja a szomszédait, megnézze, okozott-e kárt ez a rettentő felhőszakadás. -- Valami baj van? -- ismételte meg a kérdést, mert látta Fürge Ürge riadt tekintetét, hogy valami nincs rendjén a lakásban.

Szomorúan ingatta a fejét az ürge és kibújt barátjához:

-- Oda a házam, oda a már betakarított termésem! -- sóhajtott keservesen. -- Árvíz van odabent!

A kisvakond nagyon sajnálta pajtását, de ez nem segített rajta.

-- Itt most azonnal tenni kell valamit. -- mondta. -- Szólok a hörcsögnek is és együttes erővel megmentjük, ami még menthető.

Jött is a hörcsög szívesen. A kisvakond irányította a munkát.

-- Ásni kell elvezető csatornákat, hogy a vizet elvezessük a házból. -- azzal már neki is látott a munkának, még a derékfájásról is teljesen megfeledkezett.

Ástak a többiek is. Így a víz egy-kettőre elfolydogált a konyhából, a kamrából, sőt az egész lakásból. Akkor hivatlanul jöttek segíteni a hangyák is és hamarosan kihordták az ennivaló gabonát a kertbe. Ott elterítették és a nap meleg sugarai hipp-hopp, meg is szárították.

A kisvakond segített Fürge Ürgének a takarításban is. Olyan szép és tiszta lett az images.jpegegész ház, mint új korában volt. Amikor az utolsó simításokat is elvégezték és behordták a tisztaságtól ragyogó spájzba az utolsó szem takarmányt is, kifáradva megálltak,hogy szusszanjanak egyet.

Ekkor Fürge Ürge ránézett a barátjára, a kisvakondra és óriási hahotába kezdett. Követte példáját az arany hörcsög is és körülöttük a hangyák is.

-- Haha ... haha ... -- gurgulázott Fürge Ürge --, nézz a tükörbe és meglátod, csupa sár az egész arcod, csak a szemed villog. Haha!

Erre még nagyobb nevetésbe kezdett a kisvakond.

-- Nekem mondod? Nézz bele a tükörbe és te is hörcsög koma!

Úgy kacagtak, hogy csak úgy dőltek a nevetéstől. Szemükből patakzott a könny. Talán még most is nevetnek, hacsak egy újabb felhőszakadás meg nem zavarta őket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.