Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

HARC  A  MACSKÁK  BOLYGÓJÁN

 

        Amikor elköszöntek az egerektől a gyerekek, beszálltak a lakókocsiba, megnyomták a kék gombot, s a magasba emelkedtek egészen a felhők fölé. Bementek az irányító terembe, a térkép fölé hajoltak és figyelmesen keresték rajta a macskák bolygójának jelét. Hamarosan megtalálták.

-- Sejtettem -- mondta Rudika --, hogy nincs messze az egerek bolygójától. Ripsz-ropsz ott leszünk! Készüljünk fel a kemény harcra.

-- Az lesz a legjobb, ha páncél ruhát húzunk fel a sisakkal együtt -- ajánlotta Anita --, az megvéd bennünket a macskák éles karmaitól. Mert nagyon kellemetlen tud lenni, ha a macska kiengedi a karmait és végig sKépzánt vele a bőrünkön.

-- Okos gondolat -- mondta Rudika --, de a fénykardokat is fogjuk előkészítve a kezünkben.

Így felkészülve minden eshetőségre, léptek a gyerekek a macskák bolygójára. Meglepő kép fogadta őket. Maga a táj is gyönyörű volt. Magas törzsű, zöld lombú fák hajladoztak a lenge szélben.

A hatalmas terjedelmű réten, gazdag színben pompázó virágok illatoztak. S a macskák is csodálatosan szépek voltak. Angóra macskától -- melynek szeme pirosan fénylett --, a sziámi macskáig, volt ott mindenféle, fehér, fekete, tarka, szürke, cirmos, kis és nagy cica. S egyáltalán nem tűntek harciasnak vagy barátságtalannak. Inkább mézes-mázas hangon üdvözölték a két fiút és a kislányt, akik igen csak meg voltak lepve a macskák viselkedésük láttán.

-- Nem tetszik nekem itt valami! -- jegyezte meg Anita. -- Túl kedvesek! Vigyázzunk!

-- Úgy tűnik, nem vagytok meglepve, hogy idejöttünk!? -- kérdezte Rudika a cicáktól.

-- Jól látjátok. Valóban nem vagyunk meglepettek. Mi ismerünk benneteket. Már többször jártunk a Földön. -- felelte egy szép hosszú bajszú tarka macska. -- Csak azt szeretnénk tudni, mi járatban vagytok? -- kérdezte a gyerekektől.

-- Mindjárt megmondom -- mondta Anita --, de előbb mutatok valamit. -- azzal bement a lakókocsiba és egy ketreccel tért vissza, melyben három pici fehér egér volt.

Amint meglátták a macskák az egereket, rögtön felállt a hátukon a szőr. Begörbítették a hátukat és prüszköltek, fújtattak mérgesen.

-- Ahá, szóval nem bírjátok tovább a kétszínű maszkot viselni? -- kérdezte tőlük a kislány. -- Fogadok, már ki is találtátok, hogy miért vagyunk itt?

-- Á, tévedtek. Nem is sejtjük! -- hazudták a macskák.Kép

De a kis egérkék felismerték a sok minyáú között azokat, amelyek odavitték a bolygójukra a gép macskát. Rájuk is mutattak, leleplezve őket:

-- Te, te, meg te és te jártatok a bolygónkon. Ne is tagadjátok! -- cincogták vádlón a kis egerek.

-- Na és ha mi voltunk? Mit tudtok csinálni velünk? Mi többen vagyunk és biztos ismeritek azt a közmondást, hogy sok lúd, disznót győz! Minyáú! -- fújtatott a vezérmacska mérgében. S gyorsan csatasorba állította a cicákat.

-- A közmondást ismerjük, de most az egyszer nem jó időben használjátok. -- mondta Rudika, s előrántotta fénykardját. Két testvére azonnal követte példáját.

-- Vigyetek bennünket rögtön a gépmacskához! -- kiáltott Anita a harcias állatokra.

-- Eszünkben sincs! -- kiáltottak vissza, csöppet sem félve a macskák, s fenyegetően, körmüket fegyverként kieresztve, elindultak tömött sorban a gyerekek felé.

-- Pörköljünk nekik oda egy kicsit a bajuszukra és a farkukra, fénykardunk gyenge fokozatával, csak úgy ijesztésképpen. -- súgta testvéreinek Rudika.

S a gyerekek egyszerre nyomták meg fénykardjuk gombját. A forró sugár végigpörkölte az elől álló macskák szőrét, akik ijedten hőköltek hátra.

-- Ne bántsatok bennünket, odavezetünk a gépmacskához! -- ígérte az állatok vezére.

Úgy is volt. Elvezették a gyerekeket a géphez, melyben ott voltak épen és egészségesen az egérkék.

-- Miért nem ettétek meg a zsákmányotokat? -- kérdezték csodálkozva a bátor kis lurkók.

-- Fel akartuk őket előbb hízlalni. -- felelték a macskák.

Rudika a lakókocsi készletéből kihozott egy gyors rakétát. Beletette a megmentett egereket, s kilőtte beprogramozás után a világűrbe, ami pontosan az egerek bolygóján landolt.

Míg Rudika a rakétával foglalatoskodott, addig Anita rádiótelefonon értesítette a bolygó egereit a rakéta szállítmányáról. Azután a két kisfiú és a kislány fénykardjukkal a macskák legnagyobb rémületére a gépmacska összes berendezését, motorját elolvasztották úgy, hogy azt összerakni még egyszer nem lehetett.

-- Minyáúú, minyáúú! -- sírtak kétségbe esve a macskák.Kép

-- Ne óbégassatok gonosz állatok! Örüljetek, hogy titeket nem bántunk! Jól vigyázzatik magatokra, mert máskor is eljövünk! -- kiáltott rájuk Rudika.

Beültek a lakókocsiba és haza repültek.

Édesanyjuk annyira elmerült a mosásba, hogy nem is vette észre csemetéi kalandos utazását.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.