Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

HARC  A  ZERGÉK  ÉLETÉÉRT

 

        -- Hurrá! Szabadok vagyunk! -- kiáltott fel Robika abban a pillanatban, amint becsukódott anya után a kapu. -- Van két-három óránk. Ugyanis a fogászaton mindig sokan vannak és anyu odament.

-- Igyekezzünk a készülődéssel, hogy minél előbb indulhassunk! -- mondta Anita.

Nekilátott a három gyerek a gyors mosakodásnak, reggelizésnek, s nem telt el fél óra, útra készen álltak. Beszálltak a lakókocsiba.

-- Van valamelyikőtöknek kész terve, hogy melyik bolygóra menjünk? -- kérdezte Rudika testvéreitől.

-- Nincs. -- jött a válasz.

-- Akkor bekapcsoljuk a számítógépet, elindítjuk a bolygók listáját és találomra kiválasztunk egyet. -- indítványozta Rudika.

Peregtek a képernyőn a nevek.

-- Állj! -- kiáltott Anita. -- Választottam egyet. A zergék bolygóját. Ha nektek is megfelel, menjünk oda

Ránézett a két fiúra. Mindkettő bólintott.

-- Jó lesz. -- szólt Rudika. -- Beprogramozom, s kozmikus sebességgel irány a zergékhez.

Elindították a lakókocsi hajtóművét a kék gombbal és pillanatok alatt a magasba emelkedtek.

Minden baj nélkül értek a baj fölé. Robika az ablaknál állt, figyelte a leszállást. Egyszer megszólalt:

-- Valami nem tetszik nekem. Ha a magasság mérőre nézek, már ki kellene venni a bolygó körvonalait, de csak sűrű felhőt látok.Kép

Odament a másik két gyerek is az ablakhoz, kinéztek:

-- Igen. -- állapította meg Rudika. -- Itt történt valami rendkívüli. Bekapcsolom a vészjelzőt, meglátjuk mit mutat. Az lenne a legjobb, ha nem szállnánk le, tovább mennénk egy másik bolygóra.

A vészjelző azonnal jelezte, amint be lett kapcsolva, hogy a bolygót mérgező gázfelhő veszi körül. Mérgező százaléka emberre, nyolcvanöt százalék. Az állatokra pedig még erősebben hat. Ha nem kapnak gyors segítséget, halálos is lehet.

-- Menjünk innen. -- nyafogott Anita. -- Minél előbb nyomd meg Rudika a kék gombot!

-- Azt már nem! -- mondta határozottan Rudika. -- Nem gondolsz a zergékre? Nem sajnálod őket? Nem lehetünk olyan szívtelenek, hogy odébb állunk, anélkül, hogy segítenénk rajtuk. Leszállunk.

-- Igazad van. -- hajtotta le a fejét szégyenkezve a kislány. -- Reméljük nem érkeztünk későn? De hogyan segítünk?

-- Még nem tudom. -- válaszolta a fiú. -- De vegyük fel gyorsan a gázálarcunkat. Milyen jó, hogy tegnap rendbe tettem őket.

A három gyerek sietve tették a fejükre a védőkészülékeket. Alig csatolták be, a lakókocsi zökkenve talajt ért.

-- Arra gondoltam, mielőtt kiszállnánk, bekapcsolom a nagynyomású fúvó rendszert. Az legalább megtisztítja a bolygó levegőjét. Addig, míg a gázszivárgás okát felderítjük és megpróbáljuk megszüntetni, lesz friss levegő. -- mondta Rudika és egy kar lehúzásával működésbe is hozta a fúvókákat. -- Mehetünk, de maradjunk mindig együtt. -- figyelmeztette testvéreit.

A bolygón borzalmas látvány fogadta őket. Mindenfelé zergék feküdtek szanaszét. A gyerekek lehajoltak a szerencsétlen állatokhoz, melyeknek a szemük vérbe forgott. Még életben voltak. Könyörgő tekintettel néztek a jövevényekre.

-- Segítsetek rajtunk!

-- Segítünk. -- suttogta Anita. -- Már most is jobb, mert az elfújt gáz helyébe friss levegő áramlik. Lélegezzetek mélyeket. Robika gyere, hozzunk ki egy pár oxigén palackot. Kinyitjuk és az közvetlen hatni fog.

Rudika, addig míg testvérei a zergék körül tevékenykedtek, körül nézett.

-- Csak találnám meg a baj forrását! -- motyogta halkan.

Az egyik zerge meghallotta a halk fohászt. Felemelte a fejét és így szólt:

-- Arra menj. -- mutatott az erdő felé.

A kisfiú, mint akit puskából lőttek ki, elindult. Hamar visszajött.

-- Az erdő mögötti vulkanikus hegy gyomrából jön a mérgező gáz. -- közölte a testvéreivel, akik még mindig az állatok körül szorgoskodtak. -- Gyorsan ki kell eszelnünk valamit! -- ráncolta össze gondterhelten a homlokár RUDIKA.

-- Van egy ötletem. -- mondta Robika. -- Olyan robbanó rakétát kellene a hegy mélyébe lőnünk, amilyennel a kalózok bolygóját robbantottuk fel.

-- Nagyon jó ötlet! -- örült meg Rudika. -- Felrobbantjuk a hegyet és így eltömődik a nyílás. Gyere Róbert, ne késlekedjünk! Anita te addig gyógyítsd a zergéket. Van még elég oxigéned?

-- Van. -- felelte a kislány. -- Menjetek, de legyetek óvatosak.

A fiúk elmentek és nemsokára hatalmas robbanás rázta meg az egész bolygót. Az állatok összerándultak ijedtükben.

-- Ne féljetek, most már minden rendben lesz. Nincs több mérgező gáz. -- nyugtatta meg Anita a zergéket. -- Vegyetek mély lélegzetet, töltsétek meg a tüdőtöket friss éltető levegővel, az a ti gyógyszeretek. Mindjárt jobban lesztek. Úgy látom, időben jött a segítség.

Visszajött a két srác.

-- Sikerült! Megszűnt a veszély! -- jelentette Rudika. -- Hogy vannak a zergék? Van áldozat?

-- Nincs. -- mondta Anita. -- S nézzétek, kezdenek talpra állni.

S valóban, a kis állatok lassan feltápázkodtak és körülvették megmentőiket.

-- Nem találunk hirtelen olyan szavakat, amelyekkel méltón meg tudnánk köszönni, amit értünk tettetek. -- mondta könnyes szemmel a zergék vezére. -- Azt sem tudjuk kik vagytok, honnan jöttetek, csak annyit érzünk, hogy nagyon kedves, jószívű lények vagytok.

A gyerekek röviden elmondták kik ők és honnan érkeztek.

Kép -- Örülünk, hogy éppen a ti bolygótokat választottuk utazásunk célpontjának és, hogy időben érkeztünk. -- mondta Anita. -- De most már elköszönünk tőletek, mert indulnunk kell haza.

A kis utasok el is búcsúztak a zergéktől. Beültek a lakókocsiba. Megnyomták a kék gombot és hamarosan olyan magasra emelkedtek, hogy eltűntek az integető állatok szemei elől.

-- Elég sok időt töltöttünk a bolygón. -- jegyezte meg Robika. -- De reménykedjünk, hogy anya még nem szabadult a fogorvostól.

Kozmikus sebességgel száguldtak a Föld felé és szerencséjük volt, anyukájuk még nem ért haza. Így legalább nem kellett magyarázkodniuk, bár ha elmesélték volna, hogyan mentették meg a zergék életét, talán még dicséretet is kaptak volna a büntetés mellé.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.