Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvéti ajándék

HÚSVÉTI  AJÁNDÉK

 

A kora tavaszi szellő frissen járja be a környéket. Nyiladozó tarka virágok pompás illatát röpíti körös-körül. A zsenge fű zizeg, amint elfut felette a játékos szellő.

Itt a tavasz! Oh, mily gyönyörű és csodálatos! Színes pillangók libegtetik szárnyaikat és egy kis beszélgetésre leszállnak a harmatos virágkelyhekre. A méhek, amint az első kis virágok kibontották szirmaikat, máris szorgoskodnak, gyüjtögetik a virágport, hogy finom mézet készítsenek belőle. Egyszóval nagy a sürgés-forgás réten, mezőn egyaránt.

A legnagyobb munkában a nyuszik vannak. Felvásárolták a környék tyúkjaitól az összes tojást. Kiülnek a dombtetőre, keverik, oldják a színes festékeket és fársdhatatlanul készítik a hímes tojásokat. Szebbnél images.jpegszebb virágokat, leveleket, kacskaringós vonalakat festenek az ecsettel a tojásokra.

Mit gondoltok, mire ez a nagy készülődés? Kitaláltátok? Ugye ki? Nemsokára itt a húsvét.

Szürke Nyúl, Fürge Ürge, a kisvakond, az aranyhörcsög, de még a mezei pocok is lázasan járják a boltokat, hogy ajándékokkal lepjék meg egymást. Fürge Ürge már megvette a maga kis ajándékát, csak még vakond barátja számára nem tudott választani a nagy kínálatból.

Valami érdekes ajándékkal szeretné megörvendeztetni kedves pajtását. A boltos türelmesen rakosgatja elébe az áruit, de Fürge Ürge rázza a fejét:

-- Nem, ez sem kell! Nem erre gondoltam! -- s már a kilincsen volt a keze, hogy egy másik boltban próbálkozzon, amikor meglátott a kirakatban egy pár görkorcsolyát. Nagyot dobbant örömében a szíve:

-- Ez az! -- kiálltott fel boldogan. -- Ez kell nekem!

S elérkezett a húsvét napja. Szürke Nyúl, Hosszú Fül és Ugri Bugri nyulacska kora reggel, együtt kelve a napocskával, hátukon a nehéz zsákkal járják a friss füvekből készült fészkeket és mindegyikbe beleteszik s hímes tojást és az ajándékokat. Ugyanis őket bízták meg az állatok, hogy tojják bele a fészkekbe a húsvéti meglepetéseket.

Alig távoztak a nyuszik a fészkek mellől, a kisvakond már futott is ki. Nagyon kíváncsi volt, mit kapott Fürge Ürgétől húsvétra. A piros, sárga tojások között megtalálta a kerekes korcsolyát. Csodálkozva vette kezébe. Nézegette, forgatta, még meg is szagolgatta. Akkor észrevette rajta a kapcsokat.

-- Ezt biztos a lábamra kell csatolni. -- gondolta.

Gondolatát tett követte. Egy-kettőre a lábaira erősítette a korcsolyát és felállt. De abban a pillanatban a két lába úgy kiszaladt alóla, hogy vakond úrfinak meglepődni sem volt ideje, a fenekére pottyant. Talpra ugrott azon nyomban, de lábai fürgébbek voltak, újra kisiklottak alóla, s ő újból a fenekére pottyant.

A közeli bokorban megbújó barátai ezt már nem bírták tovább csendben lesni. Óriási hahotára fakadtak.

-- Mi van Vakondka, nem tudsz megállni a lábaidon? -- kérdezték fuldokolva a nevetéstől. -- Állj már fel! Mit dülöngélsz ott a fűben?

De a kisvakond ahányszor csak talpra merészkedett, annyiszor elterült vissza a fűbe.

A barátai körbe állták és kórusban nevették. Csak úgy rázkódtak a kacagástól.

-- A nevetés helyett inkább segítsetek! -- szólt morogva a kisvakond.

Segítettek is neki. Fürge Ürge az egyik oldalon karolt bele, az arany hörcsög a másik oldalon. Talpra állították és a kisvakond így körülbástyázva huzogatta előre a lábait, hol az egyiket, hol a másikat, lassan óvatosan. Így értek egy enyhe lejtő szélére.

images.jpeg-- Itt elengedünk. -- mondta Fürge Ürge barátjának. -- Próbáld meg egyedül.

A kisvakond még mielőtt tiltakozhatott volna, hogy el ne engedjék, a két barát már el is lépett mellőle. Megingott, de dícséretére legyen mondva, most nem pottyant le a földre. Alig tette előre egy csiga hossznyira az egyik lábát, meg is indult lefelé a lejtőn. Kezdetben lassan, de egyre gyorsult és gyorsult.

De ... jaj! Elvesztette az egyensúlyát és kettőt szaltózva a levegőben, orra bukott. Rögtön felharsant a háta mögött a nagy kacaj.

-- Hahaha, micsoda mutatvány! Nem ismételnéd meg? -- kiáltott oda neki Fürge Ürge.

Feltápászkodott a kisvakond és maga is nevetve a saját esésén így válaszolt:

-- Nevessetek csak, úgyis megtanulok gőrkorcsolyázni. -- azzal újra lendített magán és ügyesen hol az egyik lábával, hol a másik lábával lökte előre testét és most már érezve az egyensúlyát, nem is esett el.

-- Nézzétek -- mondta csodálkozva, s egyben elismerően is Fürge Ürge --, tényleg megtanult gőrkorizni!

-- Azért kaptam tőled ajándékba nem, hogy használjam is! -- gurult barátai mellé a kisvakond széles mosollyal az arcán.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.