Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

ISMERETLEN  BOLYGÓ

 

     --Anya nekiállt pogácsát sütni! -- ugrott be Robika a lakókocsiba, ahol a testvérei unatkoztak.

-- Ne és? -- nézett rá bánatosan Anita. -- Mit jelent az?

-- Hát nem értitek? Ebben a percben állt neki a dagasztásnak. Két órát biztos a konyhában tölt. -- magyarázta Robika. -- De neked ezt jobban kell tudnod. -- mondta szemrehányón a kislánynak.

-- Ahá! -- ütött a homlokára Rudika. -- Ez azt jelenti, hogy már indulhatunk is felfelé a világűrbe. -- s már meg is nyomta a kék gombot.

A lakókocsi nyomban a felhők fölé emelkedett.Kép

-- Melyik bolygót célozzuk meg? -- kérdezte Rudika.

-- Egy közelebbit válasszunk. -- ajánlotta Robika.

A három fej a térkép fölé hajolt. Figyelmesen böngészték a neveket.

-- Mit szólnátok a galambok bolygójához? Csak egy ugrásnyira van innen. -- bökött Rudika egy jelre a térképen.

--Helyes, megfelel. -- válaszolták a testvérei.

Néhány gombnyomás és el is készült a programozás.

-- Mire azt mondjátok hipp és hopp, már ott is vagyunk. -- nézelődött Rudkó.

A képernyőn azonban kirajzolódott egy bolygó. A gyerekek rögtön bemérték a koordinátáit.

-- Érdekes, ez a bolygó nincs feltüntetve a térképen. -- állapította meg Rudika. -- Na még ilyet! Felfedeztünk egy ismeretlen bolygót! Leszálljunk rá?

-- És ha veszélyes ez a bolygó? -- aggályoskodott Anita.

-- Van fegyverünk. Különben is, tudunk magunkra vigyázni. Nézzük meg! Titeket is vonz az ismeretlen bolygó. -- próbálta rábeszélni testvéreit Rudika.

-- Ami igaz, az igaz, én is kíváncsi vagyok rá. -- húzta fel a szemöldökét a kislány.

-- Meg én is! -- vágta rá gyorsan Robika.

-- Akkor leszállás! -- döntötte el e kérdést végérvényesen Rudika és nyomban az ismeretlen bolygó felé irányította a lakókocsit.

Amikor landoltak, kiszállás előtt magukhoz vették fénykardjukat, pisztolyaikat. Műszerekkel ellenőrizték, van-e oxigén a bolygó légkörében.

Amikor a válasz igen volt, a kis utasok kiléptek a lakókocsi ajtaján.

Ameddig csak elláttak, dombok és erdők fogadták őket. Hatalmas, vastagtörzsű, égbe nyúló fák.

-- Embert vagy állatot nem fedeztem fel még, se közel, se távol. -- mondta Robika, rövid felderítő séta után. -- Ez a bolygó lakatlan lenne?

De alig mondta ki az utolsó szót, amikor a fák közül hirtelen óriási állatok bukkantak fel. Ijedtükben szinte megbénultak a gyerekek.

-- Istenem, dinoszauruszok! -- suttogta hihetetlenkedve Rudika. Ugyan ilyenek voltak a könyvemben.

-- Ezek olyanok, mint az óriás gyíkok. -- jegyezte meg Robika.

-- Pontosan olyanok. -- bólintott rá testvére. -- Nem kell tőlük félni. Gyertek üdvözöljük őket.

Anitát kézen fogva kellett húzni, mert ő bizony nem nagyon hitt abban, hogy nem bántják őket az irdatlan nagyra nőtt állatok.

Rudika barátságosan köszönt a dinoszaurusznak:

-- Szerbusz.

-- Szerbusztok. -- válaszoltak az állatok. -- Hát ti honnan kerültetek ide?

A gyermekek mindent elmondtak magukról, hogy kik és honnan jöttek.

-- Egy kicsit meglepődtünk, ahogy megláttunk benneteket. -- mondta Anita. -- Ugyanis nálunk a Földön, már csak a múzeumokban látni dinoszauruszokat.

-- Ezen a bolygón elég sokan élünk. -- mondta egy igazán jól megtermett, hegyes fogú állat. -- Sajnos azonban egyre inkább fogyatkozik a számunk.

-- Miért? -- érdeklődtek a kis jövevények.Kép

-- Azért, mert élnek itt ragadozó tyrannoszauruszok is, akik elhurcolják a kis kölykeinket. -- siránkozott az óriás gyík.

-- Ezen segíteni kell! A kis dinoszauruszokat meg kell menteni! -- kiáltott fel Anita.

-- Megmentjük őket! -- határozta el Rudika is.

-- Jaj, jaj! Nem tudjátok ti, hogy a tyrannoszauruszok milyen kegyetlenek és még nálunk is hatalmasabbak. -- mondta az ősállat. -- De nézzetek fel arra a hegyre, pont ott van egy! -- mutatott első rövid lábával a magas hegycsúcsra.

-- Hú, ez tényleg félelmetes, de mi akkor is megpróbálunk segíteni nektek. -- mondta Rudika.

Összeült a három gyerek. Tanakodtak, törték a fejüket, hogy mit is tehetnének.

-- Ássunk egy jó mély gödröt csapdának. -- ajánlotta Robika. -- Tegyünk az aljára kábítógázzal teli hordókat. Ha a gödörbe esnek, összetörik a hordókat, s a kiömlő gáz hosszú időre elkábítja őket.

-- Nagyon jó ötlet. -- dicsérte meg Rudika.

A dinoszauruszok segítségével meg is ásták a mély gödröt. A lakókocsiból, három teli hordót tettek a gödör aljára, s nem volt más dolguk egyelőre, mint várni.

-- Hányan vannak ezek a gonosz állatok? -- érdeklődött Anita.

-- Öten. -- válaszolta az óriás gyík. -- S egyszerre szoktak jönni.

-- Annál jobb, legalább elkapjuk mindnyájukat. -- örvendezett Rudika.

Nem kellett sokáig várni. Egyszer csak elkezdett döngeni a föld.

-- Jönnek! -- kiáltott egyszerre a három gyerek. -- Másszunk fel a fára! -- indítványozta Robika. -- Onnan jobban látjuk őket.

Úgy is volt. Alig, hogy elhelyezkedtek a fa ágai között, ott is voltak a közelbe az óriás méretű állatok.

-- Most kell a gödörbe esniük. -- súgta Anita, s valóban, írtó ordítással zuhant mind az öt ragadozó a gödör fenekére. Szétnyomták a hordókat és a gáztól egy-kettőre elkábultak.

-- Most mit tegyünk? -- tanakodtak újra a bátor gyerkőcök.

-- Ne öljük meg őket. -- könyörgött a kislány.

-- Nem, nem. -- ígérte Rudika. -- Megpróbáljuk szép szerivel rábírni őket, hogy javuljanak meg.

Amikor magukhoz tértek a kábultságból a fogoly állatok, nagyon meglepődtek, hogy hol vannak. Mérges tekintetet lövelltek a gödörbe kukucskáló gyerekek felé.

-- Hogy merészeltétek ezt tenni velünk? -- ordították.

-- És ti hogy merészeltétek elrabolni a kis dinoszauruszokat? -- vágtak vissza a gyerekek.

-- Szabad bántani a védtelen, gyenge állatokat?

Kép S ha hiszitek, ha nem, sikerült a gyerekeknek jobb belátásra bírni a tyrannoszauruszokat, akik megígérték és meg is tartották, hogy soha többé nem bántják a dinoszauruszokat.

Ettől kezdve békében, barátságban éltek a bolygón az állatok.

A kis utasok elköszöntek tőlük és mire kisült a pogácsa, haza is értek.


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.