Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

KÖLTÖZTETÉS  MÁSIK  BOLYGÓRA

 

     -- Rudika, gyertek be! -- kiáltott ki anya az ajtó előtt elfutó kisfiának, aki szólt a testvéreinek és már ott is álltak az anyjuk előtt.

-- Itt vagyunk!

-- Jó újságot mondok nektek. Apával úgy határoztunk, hogy amiért a héten olyan rendesen viselkedtetek, ma elmehettek valamerre a világűrbe egy kis kiruccanásra.

-- Hurrá! Hurrá! -- kiáltották a gyerkőcök kórusban. -- Anya, igazán rendesek vagytok! -- s mind a hárman átölelték, puszilgatták édesanyjukat.

-- Na, na mindjárt fellöktök a nagy örömötökben! Szóval elmehettek, de legkésőbb ebédre itthon legyetek. Most van kilenc óra, tehát van bő három óra hosszatok bolyongani, száguldozni. -- tolta félre csemetéit az asszony. -- Hová szeretnétek menni?

-- Nem tudjuk, de hamar kitaláljuk. -- nézett össze a kis csapat.

-- Akarjátok, hogy segítsek a bolygó kiválasztásában? -- kérdezte tőlük anya.

-- Akarjuk! Akarjuk! -- harsogták a gyerekek.Kép

Így, mind a négyen a térkép fölé hajoltak. Figyelmesen nézték, kutatták a világűr bolygóit. Rövid szemlélés után anya rámutatott egy pontra:

-- Itt ezen a bolygón élnek a koala medvék. Aranyos kis állatok, nem veszélyesek. Nem akarjátok őket meglátogatni? Nem fogjátok megbánni, ha ezt a bolygót választjátok, nincs is messze, és a koalák tényleg igen kedvesek.

-- Jó lesz, jó lesz. -- bólogattak örömmel a gyerekek.

Megölelték és elköszöntek anyjuktól. Beültek a lakókocsiba, megnyomták a kék gombot, s felemelkedtek. Egyre magasabbra, egyre magasabbra, míg végül eltűntek anyjuk hunyorgó szeme elől.

-- Vigyázzatok magatokra! -- kiáltott az asszony utánuk. -- Járjatok szerencsével!

Rudika a gépteremben a komputerbe betáplálta a bolygó megfelelő adatait és utána kényelmesen elhelyezkedtek a konyhában az asztal körül és elfogyasztották a tízóraijukat.

Épp, hogy lenyelték az utolsó falatokat, meg is érkeztek a kis macik bolygójára.

-- Ide sem fegyvert nem viszünk, sem védőruha nem kell. A koala macik barátságos állatok. -- jegyezte meg kiszállás előtt Anita.

-- Sokat fogunk játszani velük, hiszen rengeteg időnk van. -- mondta Robika. -- Ha majd megyünk haza, kérünk tőlük pici macikat, amit magunkkal viszünk a Földre és ott fognak élni közöttünk.

-- Oh, de jó is lenne, ha eljönnének velünk! -- sóhajtotta Anita.

Kiszálltak a lakókocsiból.

-- Jaj istenem! -- kiáltott fel Rudika. -- Mi van itt?

A látvány egyáltalán nem volt kellemes, nem erre számítottak. Óriási pusztítás nyomait látták mindenfelé. Hatalmas kidőlt fák, sűrű iszappal borított területek.

A koala macik szomorúan és látszólag fáradtan vették közre a gyerekeket. Még mielőtt megszólalhattak volna a macik, a jövevények sok-sok kérdést zúdítottak rájuk.

-- Mi ez a katasztrófa? Mi történt?

-- Kozmikus vihar söpört végig a bolygónkon. -- válaszolták bánatosan a medvék. -- Ketté törte, kidöntötte a gyönyörű fáinkat. Nézzétek, jóformán egy sincs épségben. Egy-kettőre nem lesz mit ennünk! -- siránkoztak.

-- Nagyon sajnálunk benneteket. -- mondták a gyerekek. -- Mi a Földről jöttünk és emberek vagyunk.

-- Azon gondolkozom -- törte a fejét Rudika --, hogy hogyan tudnánk segíteni rajtatok?

-- Nem tudtok. -- ingatták a fejüket ide-oda a kis koalák. -- Sok időbe telik, mire ezek a fák újra kihajtanak. Addigra mindannyian éhen halunk.

-- Eszembe jutott valami! -- kiáltott fel Anita. -- Emlékeztek rá, amikor a pösze űrlényeken segítettünk, leszálltunk egy lakatlan bolygóra.

-- Igen, igen emlékszünk. -- bólogattak a fiúk.

-- Költöztessük oda őket. -- ajánlotta Anita. -- Az egy csodálatos bolygó. Ha visszaemlékeztek, ugyanilyen fák nőnek rajta. Ez az eukaliptusz fa, ugye?

-- Igen, ez az. Valóban, ilyen fát láttam én is ott. -- válaszolta Rudika. -- Ti csak ennek a fának a leveleit szeretitek? -- fordult a mackókhoz.

-- Igen. Azt hiszitek finnyásak vagyunk mi? Lehet, hogy egy kicsit azok is vagyunk, de ha más fajta fa leveleiből eszünk, hamarosan betegek leszünk. -- válaszolták a koala mackók. -- Hallottuk, hogy van egy bolygó, amelyiken a mi kedvenc csemege fánk nő. Elvisztek oda bennünket? -- kérdezték reménykedve.

-- Persze, hogy el. -- mondta Anita. -- A mi bolygónkon is élnek koala medvék, oda is vihetnénk benneteket, de ott nem lennétek szabadok. Így elköltözteünk titeket arra a lakatlan bolygóra.

-- Másszatok be a lakókocsiba. -- kérte a macikat Rudika. -- Kényelmesen helyezkedjetek el, csak ne tolongjatok. Egyszerre nem tudunk elvinni ennyiőtöket. Úgy látom, háromszor kell fordulni.

A koalák elkezdték a beszállást. Robika felügyelt rájuk és megszámolta őket.

Úgy is volt. Még kétszer fordultak, mire minden mackót szerencsésen átköltöztették a másik bolygóra, amely hamar megnyerte a koalák tetszését.

Kép Pillanatok alatt fenn voltak a magas fák csúcsain és jóízűen falatoztak. Onnan integettek búcsút a távozó gyerekeknek és onnan kiabáltak köszönetet.

A világutazók kicsit megkésve értek haza, de amikor elmesélték szüleiknek, mi volt az oka, azok nem hogy haragudtak volna érte, de megdicsérték őket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.