Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

KÖLTÖZTETÉS  MÁSIK  BOLYGÓRA

 

     -- Rudika, gyertek be! -- kiáltott ki anya az ajtó előtt elfutó kisfiának, aki szólt a testvéreinek és már ott is álltak az anyjuk előtt.

-- Itt vagyunk!

-- Jó újságot mondok nektek. Apával úgy határoztunk, hogy amiért a héten olyan rendesen viselkedtetek, ma elmehettek valamerre a világűrbe egy kis kiruccanásra.

-- Hurrá! Hurrá! -- kiáltották a gyerkőcök kórusban. -- Anya, igazán rendesek vagytok! -- s mind a hárman átölelték, puszilgatták édesanyjukat.

-- Na, na mindjárt fellöktök a nagy örömötökben! Szóval elmehettek, de legkésőbb ebédre itthon legyetek. Most van kilenc óra, tehát van bő három óra hosszatok bolyongani, száguldozni. -- tolta félre csemetéit az asszony. -- Hová szeretnétek menni?

-- Nem tudjuk, de hamar kitaláljuk. -- nézett össze a kis csapat.

-- Akarjátok, hogy segítsek a bolygó kiválasztásában? -- kérdezte tőlük anya.

-- Akarjuk! Akarjuk! -- harsogták a gyerekek.Kép

Így, mind a négyen a térkép fölé hajoltak. Figyelmesen nézték, kutatták a világűr bolygóit. Rövid szemlélés után anya rámutatott egy pontra:

-- Itt ezen a bolygón élnek a koala medvék. Aranyos kis állatok, nem veszélyesek. Nem akarjátok őket meglátogatni? Nem fogjátok megbánni, ha ezt a bolygót választjátok, nincs is messze, és a koalák tényleg igen kedvesek.

-- Jó lesz, jó lesz. -- bólogattak örömmel a gyerekek.

Megölelték és elköszöntek anyjuktól. Beültek a lakókocsiba, megnyomták a kék gombot, s felemelkedtek. Egyre magasabbra, egyre magasabbra, míg végül eltűntek anyjuk hunyorgó szeme elől.

-- Vigyázzatok magatokra! -- kiáltott az asszony utánuk. -- Járjatok szerencsével!

Rudika a gépteremben a komputerbe betáplálta a bolygó megfelelő adatait és utána kényelmesen elhelyezkedtek a konyhában az asztal körül és elfogyasztották a tízóraijukat.

Épp, hogy lenyelték az utolsó falatokat, meg is érkeztek a kis macik bolygójára.

-- Ide sem fegyvert nem viszünk, sem védőruha nem kell. A koala macik barátságos állatok. -- jegyezte meg kiszállás előtt Anita.

-- Sokat fogunk játszani velük, hiszen rengeteg időnk van. -- mondta Robika. -- Ha majd megyünk haza, kérünk tőlük pici macikat, amit magunkkal viszünk a Földre és ott fognak élni közöttünk.

-- Oh, de jó is lenne, ha eljönnének velünk! -- sóhajtotta Anita.

Kiszálltak a lakókocsiból.

-- Jaj istenem! -- kiáltott fel Rudika. -- Mi van itt?

A látvány egyáltalán nem volt kellemes, nem erre számítottak. Óriási pusztítás nyomait látták mindenfelé. Hatalmas kidőlt fák, sűrű iszappal borított területek.

A koala macik szomorúan és látszólag fáradtan vették közre a gyerekeket. Még mielőtt megszólalhattak volna a macik, a jövevények sok-sok kérdést zúdítottak rájuk.

-- Mi ez a katasztrófa? Mi történt?

-- Kozmikus vihar söpört végig a bolygónkon. -- válaszolták bánatosan a medvék. -- Ketté törte, kidöntötte a gyönyörű fáinkat. Nézzétek, jóformán egy sincs épségben. Egy-kettőre nem lesz mit ennünk! -- siránkoztak.

-- Nagyon sajnálunk benneteket. -- mondták a gyerekek. -- Mi a Földről jöttünk és emberek vagyunk.

-- Azon gondolkozom -- törte a fejét Rudika --, hogy hogyan tudnánk segíteni rajtatok?

-- Nem tudtok. -- ingatták a fejüket ide-oda a kis koalák. -- Sok időbe telik, mire ezek a fák újra kihajtanak. Addigra mindannyian éhen halunk.

-- Eszembe jutott valami! -- kiáltott fel Anita. -- Emlékeztek rá, amikor a pösze űrlényeken segítettünk, leszálltunk egy lakatlan bolygóra.

-- Igen, igen emlékszünk. -- bólogattak a fiúk.

-- Költöztessük oda őket. -- ajánlotta Anita. -- Az egy csodálatos bolygó. Ha visszaemlékeztek, ugyanilyen fák nőnek rajta. Ez az eukaliptusz fa, ugye?

-- Igen, ez az. Valóban, ilyen fát láttam én is ott. -- válaszolta Rudika. -- Ti csak ennek a fának a leveleit szeretitek? -- fordult a mackókhoz.

-- Igen. Azt hiszitek finnyásak vagyunk mi? Lehet, hogy egy kicsit azok is vagyunk, de ha más fajta fa leveleiből eszünk, hamarosan betegek leszünk. -- válaszolták a koala mackók. -- Hallottuk, hogy van egy bolygó, amelyiken a mi kedvenc csemege fánk nő. Elvisztek oda bennünket? -- kérdezték reménykedve.

-- Persze, hogy el. -- mondta Anita. -- A mi bolygónkon is élnek koala medvék, oda is vihetnénk benneteket, de ott nem lennétek szabadok. Így elköltözteünk titeket arra a lakatlan bolygóra.

-- Másszatok be a lakókocsiba. -- kérte a macikat Rudika. -- Kényelmesen helyezkedjetek el, csak ne tolongjatok. Egyszerre nem tudunk elvinni ennyiőtöket. Úgy látom, háromszor kell fordulni.

A koalák elkezdték a beszállást. Robika felügyelt rájuk és megszámolta őket.

Úgy is volt. Még kétszer fordultak, mire minden mackót szerencsésen átköltöztették a másik bolygóra, amely hamar megnyerte a koalák tetszését.

Kép Pillanatok alatt fenn voltak a magas fák csúcsain és jóízűen falatoztak. Onnan integettek búcsút a távozó gyerekeknek és onnan kiabáltak köszönetet.

A világutazók kicsit megkésve értek haza, de amikor elmesélték szüleiknek, mi volt az oka, azok nem hogy haragudtak volna érte, de megdicsérték őket.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 


Utolsó kép


Archívum

Naptár
<< Június / 2018 >>