Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virágkertész a kisvakond

VIRÁGKERTÉSZ A KISVAKOND

 

 

Furcsa álomból ébredt a kisvakond. A napocska bekukucskált a parányi ablakon és látta, hogy erősen dörzsöli szemeit a vakond.

-- Jó reggelt -- köszönt be --, én ébresztettelek fel?

-- Jó reggelt napsugár. -- köszönt vissza a kisvakond. -- Nem te keltettél fel, dehogyis te -- dörzsölte még mindig a szemeit --, az álmom riasztott fel.

-- Mit álmodtál? -- érdeklődött a nap.

-- Csodálatos virágot láttam álmomban. -- felelte a vakond. -- Gyönyörű, csillag alaku virágot, amely változtatta színét, hol fehér volt, hol piros, hol meg kék.

-- Nagyon érdekes álom. -- csodálkozott a nap, de elköszönt és folytatta útját az égen.images.jpeg

A kisvakond hozzálátott napi munkájához, de takarítás közben, ásás közben is makacsul kísértette a furcsa álom. Állandóan az csengett a fülében, hogy a virág tündére azt mondta neki: -- Ez a virág a tiéd lehet ha akarod.

S eltelt a nap, eljött az este. A kisvakond lefeküdt és álmában újra látta a szép virágot és a tündér most is azt mondta neki: -- Ez a tiéd lehet, ha akarod.

Eltelt két nap, eltelt három nap, s az éjszakák követték őket és a kisvakond álma ismétlődött. S amikor a negyedik nap reggelén felébredt, elhatározta, utána jár, milyen virág ez, amelyikről ennyit álmodik. Reggeli után az első útja a könyvtárba vezetett.

-- Virágokról szóló könyvet kérek. -- mondta a könyvtárosnak.

A könyvtáros megcsóválta a fejét, elmosolyodott és a kisvakond elé rakott egy halom könyvet. -- Tessék, ezek a könyvek a virágokról szólnak.

A kisvakond majd kétrét görnyedt a könyvek súlya alatt. Alig tudta egyensúlyozni az egymásra helyezett olvasnivalókat, el sem látott felettük, csak selytette, hol az út.

Egyszer előre billent a rakománya, ilyenkor futott pár lépést és amikor hátra billent a sok könyv, akkor hátra lépett. Így ért haza, ilyen tánclépésekben. Otthon azután belebújt a lapok közé és olvasott. Pápaszemes orra majdnem súrolta a betüket. Szívta, szívta magába a virágokról szóló tudományt. Úgy belemélyedt az olvasásba, hogy nem hallotta barátja kopogtatását, csak akkor vette észre, amikor az megállt mellette.

-- Gyere kirándulni -- hívta Fürge Ürge --, gyönyörű idő van.

-- Nem, most nem érek rá. -- mondta a kisvakond és már bele is feledkezett ismét az olvasásba.

Fürge Ürge bosszúsan ballagott el.

-- Ha nem, hát nem. mormogta a bajusza alól és nem tudta elképzelni, mi üthetett a barátjába.

Késő délután, amikor hazafelé bandukolt a kirándulásból, ami nagyon unalmas volt egyedül, belesett a kisvakondhoz és csodálkozott.

-- No, mi fene, ez még mindig olvas?! Csak tudnám, mivel tömi tele a fejét!images.jpeg

Így ment ez napokig. A kisvakond csak olvasott és olvasott. Hiába hívták a pajtásai, ki sem tette a lábát a házból. Amikor az utolsó könyvnek is az utolsó betűjéhez ért, becsukta a könyvet, levette szeméről a szemüveget és így szólt magához: -- Azt hiszem mindent tudok, amit a virágokról tudni lehet. Tudom mikor, milyen talajba kell elvetni a magokat. Tudom, hogyan kell keresztezni az egyes fajokat, hogy szebb, nemesebb virágot termesszek ki. Ismerem a sok-sok virág neveit, de olyan virágról, amiről álmodtam, nem olvastam. Hogy lehetne az enyém az a virág, ami nincs is?

Szomorúan ült és nézett maga elé, de egyszer eszébe jutott valami,s mint a rigó felpattant és nagy munkához látott. Ide-oda tologatta a bútorokat a konyhában mind addig, míg az egyik sarok üres nem lett. Itt berendezett magának egy kis laboratóriumot. Dolgozott napestig. Kevergette, rázogatta a külömböző talajmintákat. Kémcsövekbe melegítette, forralta a tápsókat. Hol a könyv fölé hajolt, hol a kémcsőben nézegette a fortyogó oldatot figyelmesen.

Fürge Ürge bekukucskált az ablakon és nem akart hinni a szemének.

-- Mit csinál ez? -- azzal elfutott az arany hörcsöghöz. -- Gyere már, nézd meg te is, mit művel a barátunk. Attól tartok valami baja van.

Az arany hörcsög is úgy vélekedett, hogy a vakondnak az agyára ment valami.

-- Durrr ... -- nagy csattanás hallatszott benntről, s látták,hogy egy barna folyadékkal teli kémcső felrobban. Az egész arcát beterítette a megszeppent kisvakondnak. De ez a kis baleset nem szegte a kedvét, folytatta a kisérletezést tovább, míg nem egyszer a cserepekbe ültetett magok kidugták fejüket a földből.

A kisvakond el nem mozdult mellőlük, öntözgette a tápoldattal és egy reggel, amikor felébredt, tekintete a virágokra esett. Abban a pillanatban bontották ki szirmaikat a bimbók. A kisvakondnak még a lélegzete is elállt örömében. fehér, csillag alakú virág pompázott előtte, mely már nem is fehér, hanem piros, de ... jé, most meg már kék!

-- Itt a virágom! -- kiáltott fel a vakond. -- Az álom virágom! Sikerült! Mi legyen a neved kicsi virágom, mi legyen a neved? -- Ráncolta a homlokát, törte a fejét. -- Szivárványvirág. -- mondta hirtelen. -- Szivárványvirág. -- ízlelgette a szót. -- Igen, ezennel elkeresztellek szivárványvirágnak.

images.jpegElfutott Fürge Ürgéhez, majd az arany hörcsöghöz.

-- Gyertek, nézzétek meg, milyen gyönyörű virágot kereszteztem ki! -- szólt hozzájuk lelkendezve.

-- Gyönyörű!

-- Érdekes! -- csodálták a barátai és most értették meg, miért olvasott és dolgozott olyan sokat a kisvakond.

Beültették a kertet a csodálatos virággal. Harmat cseppekkel öntözték reggel. A napsugár simogatta bársonyos szirmait. A madarak dalaikkal ringatták álomba a kis virágokat.

A kisvakond boldog volt, de büszke is a szépséges virágokra.

 

folyt. következik

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.